GNL911

Bessie Smith 180 cm magas volt, közel 100 kiló, nem volt vonzó külleme, de kontraalt, rekedtes hangja, előadói ereje egyedivé tette. Mikrofonra nem is volt szüksége, valósággal uralta az őket kísérő zenészeket. Kortársa, Louis Armstrong szerint „a zene benne volt a lelkében”. Nem egyszer együtt léptek fel, és ma már klasszikus közös felvételük, a St.Louis Blues.

A blues királynője a Tennessee állambeli Chattanoogában született, állítólag 1898-ban, de ismerünk 1894-es dátumot is. Általában bizonytalanság lengi körül Bessie  gyermekkorát. Egyesek szerint szegény, népes családból származott, más források szerint egy alabamai prédikátor egyetlen lánya volt. De mindkét variációban nincstelenségben élt, amíg fel nem fedezték csodálatos hangját. Ma Rainey-t, aki „a blues anyjának” tekintenek, bűvölte el a kislány hangja, ő ajánlotta be 1912-ben a Theater Owners Booking Association nevű fekete tulajdonban lévő vaudeville-hálózatnak. Ma szárnyai alá vette  Bessie-t, ő lett a mentora, ő alakította igazi énekesnővé. „Nem törődj semmivel, hagyd, hogy a lelked énekeljen” – mondta neki.

1923 februárjában készítette el New York-ban első lemezfelvételét a Columbiánál. A Down Hearted Blues-ből hat hónap alatt 780 ezer példányt adtak el. Kilenc éve alatt legalább száz dala készült milliós példányban jelentek meg lemezei. A Columbia óriási bevételre tett szert általa, de Bessie sem panaszkodhatott: heti 2000 dollárt is megkeresett, saját vonatán utazott, saját show-ja volt, amelyben több mint 40 művész szerepelt. Ma is a blues alapdalainak számítanak olyan felvételei, mint a Nobody Knows You When You’re Down, a Careless Love, a Good Man Is Hard To Find.

Aztán őt is elérte sok híres társa sorsa. Nem tudott mit kezdeni sem a hírnévvel, sem a gazdagsággal. Szórta a pénzt, inni kezdett, egymást érték szex-botrányai, ráadásul biszexuális volt. Egyre lejjebb süllyedt, egyszer-kétszer még sikerült felkapaszkodnia, aztán végül odajutott, hogy a legsötétebb lebujokban lépett fel, pornográf dalokkal. Bár fizikailag leépült, hangja továbbra is hihetetlen erejű maradt. 1929-ben Dudley Murphy készítette el róla az egyetlen dokumentumfilmet. Utolsó lemezét 1933-ban vette fel.

1937.szeptember 6-án kocsijával Mississippi államban a 61-es úton egy kamionnak ütközött, és ami azután történt, annak több változata ismert. Az egyik szerint Clarksdale város feketének fenntartott kórházának sürgősségi osztályán halt meg. A legvalószínűbb azonban az, hogy mire odaértek vele, már elvérzett, mert a baleset közelében lévő kórházat elutasították a néger asszonyt…

Bessie Smith-t jeltelen sírba temették Philadelphiában, bár gyászszertartásán egyes tudósítások szerint hétezren jelentek meg. 1970. augusztusában kapott síremléket, amelyet Janis Joplin állítottatott neki. Janis nemcsak nagy rajongója volt Bessie-nek, hanem azt is szentül hitte, hogy ő a fekete blues-királynő reinkarnációja. A sírkő felavatása után alig két hónappal Joplin ugyanolyan nyomorultul halt meg egy Los Angeles-i szállodában. A kórházat, ahol Bessie Smith kilehelte lelkét, 1944-ben szállodává alakították át, Riverside Hotel  néven, és amelyben később számos kiváló blues-előadó szállt meg II. Sonny Boy Williamsontól Ike Turnerig. Az épület ma egyike a Mississippi Blues Trail nevű emlékútvonal „kilométerköveinek.”

Alakja később is foglalkoztatta a művészvilágot. 1947-ben J.D. Salinger novellát írt róla Blue Melody címmel, Edward Albee drámát szentelt neki, a Bessie Smith halálát. Az HBO 2015-ben filmet készített róla, Queen Latifah-hal a főszerepben. 1980-ban beválasztották a Blues Hall of Fame-be, 1989-ben a Rock and Roll Hall of Fame-be, mint a „korai hatások” képviselőjét. Ez utóbbi beválasztotta a Down Hearted Bluest, mint annak az 500 dalnak egyikét, amelyek a rock and roll műfajt felépítették. Ezt a dalt vették be az amerikai Kongresszusi Könyvtár nemzeti hangfelvétel-tárába, mint „kulturális, történelmi és esztétikai értelemben meghatározót”.