GNL911

Dominique de Gasquet francia írónő 23 éves volt, amikor néhány napot a katalóniai Cadaqués-ben töltött és úgy határozott, hogy becsenget Salvador Dalíékhez. Ez 1979 június 7-én történt. A csengetésre maga Dalí nyitott ajtót. A lány, aki feltűnően volt öltözve – ezüst színű sort, fekete boa – látnoknőként mutatkozott be. Dalí betessékelte, de közben megkérdezte tőle, hogy szűz-e. „Bizonyos értelemben” – felelte Dominique. Így kezdődött barátságuk és így kezdődik a könyv, a Dalí és Gala, a tükör másik oldaláról (Dalí et Gala, de l’autre côté du miroir,) amelyet a Robert Laffont kiadó jelentetett meg.

A könyv társszerűje Paquita Llorens Vergés, aki a figuerési Torre Galateában volt szakácsnő Dalí életének utolsó öt évében,férje, Arturo Caminada pedig 40 évig állt az excentrikus művész-házaspár szolgálatában, mint sofőr, kertész, inas, bizalmi ember. Paquita most először töri meg a hallgatás csendjét, elmond részleteket gazdái intim életéről, de a nagy titkokat valószínűleg továbbra is őrzi.

Az az 1979-es nyár az utolsó volt az akkor 75 éves Dalí és a 85 esztendős Gala életében, amikor még jó egészségnek örvendtek, és vendéget tudta fogadni. Paquita idézte fel ezeket az éveket, amikor a festő sokat volt együtt Amanda Lear-rel, aki bemutatta őt számos pályatársának, köztük David Bowie-nak. Gala pedig fiatal férfiak társaságát kereste, mindenekelőtt Jeff Fenholtét, aki a Jézus Krisztus Szupersztár címszereplőjeként vált ismertté. Amanda Lear a 70-es évek diszkó-zenéjének egyik csillaga volt, korábban fotómodellként, később festőként is elismertté vált, hírnevéhez azonban nem kis mértékben hozzájárult állítólagos transszexualitása, amely körüli bizonytalanság évekig téma volt a bulvármédiában. Fenholt karrierje sem akármilyen: az amerikai énekes a 80-as években a Black Sabbath-tal is próbálkozott, ma elismert keresztény hitszónok és előadóművész.

Dominique is emlékezett arra, hogy a tengerparti műalkotás-házban, Port-Lligatban találkozott Amandával és Carlos Lozano „androgin kinézetű” kolumbiai festővel, Dalíék udvartartásának két állandó figurájával. Ők is írtak könyvet Dalíról, és ezekben beszámoltak a házában tartott orgiákról is.

Gala, akinek Dominique bevallotta, hogy soha nem vetett kártyát, csak improvizált, amikor látnokként mutatkozott be, meghívta a lányt puboli kastélyába, amelyet Dalí ajándékozott neki. Az orosz asszony (eredeti nevén Jelena Ivanovna Diakonova), akit Dalí még az 1920-as évek végén szeretett el Paul Éluard-tól és vált egy életre nemcsak társává, múzsájává, modelljévé, hanem menedzserévé is, elmondta neki, hogy hisz a tarot-ban, amelyből megtudta, hogy meghalt barátja, René Crevel francia költő és hogy ki fog törni a második világháború. Dalí egyébként maga is tervezett tarot-kártyát, ma is a világ legdrágább csomagjai közé tartoznak a másolatok.

A könyv beszámol kirándulásaikról Barcelonába, amelyről Polaroid-fotók is bekerültek a kötetbe.  Paquita is továbbfűzte visszaemlékezéseit arról, hogy Gala egyszer bőröndnyi pénzt küldött férjével a bankba, hogy 1982. júniusában a halott Galát maga a festő vitte át Cadillac-jén Pubolból Port-Lligatba, mert azt akarta, hogy úgy higgyék, hogy az asszony ott halt meg. A szakácsnő emlékezett arra is, hogy Gala nem akart találkozni Éluard-dal való házasságából származó lányával, ugyanakkor nagylelkű volt húgával, Lidiával és annak gyermekeivel.

„Gala tette Dalít azzá, ami lett. Elbűvölő volt, a férfiak remekül érezték magukat a társaságában, szeretőként, barátként a legjobbat hozta ki belőlük. Bár ő maga is nagyon tehetséges volt, otthagyta Párizst, a szürrealistákat, hogy feláldozza magát Dalíért” – írja Dominique de Gasquet, aki jelenleg Párizsban él, de nyarait továbbra is Cadaqués-ben tölti.