Meghívást kapunk Életemmel egy mesebelinek tűnő kastélyba egy ismeretlen nemesembertől, akiről soha sem hallottunk. Gyors családfa-kutatásba kezdünk, hátha valami távoli, ismeretlen rokonról van szó, de nem találunk közös szálat.
Megérkezünk, a személyzet mértéktartó udvariassággal fogad bennünket, de nem vezetnek vendéglátónk elé, hanem amolyan olaszosan csak annyit mondanak: „Mindig egyenesen előre”. Mi pedig megyünk termeken, folyosókon át, és bár ez utóbbiak néha fordulnak, az irányt lehetetlen eltéveszteni.
Végül megérkezünk egy óriási aulába, ahol egy szimfonikus zenekar éppen befejezi próbáját. Megpillantunk egy szálfa termetű, fehér hajú úriembert, aki kezet fog a karmesterrel, megköszöni neki a játékot, majd felénk fordul és örömmel üdvözöl minket. Némi elegáns ital és finom kóstolók után elárulja meghívásának titkát. Tudja, hogy mi szinte együtt lélegzünk, annyira egyek vagyunk, és szeretné, ha ebben a csodában ő is részesülne, még pedig úgy, hogy ketten eltáncoljuk Ravel Boleróját, olyan hangszereléssel, amellyel mi akarjuk és szabad kezet kapunk a koreográfiában is. Már-már nemet mondok, de Életem lecsendesít, és vállalja kettőnk nevében. Ellenben rám bízza, hogy miként szólaljon meg a zene. Ha játék, legyen játék – gondolom, és bedobom a világ legjobb jazz-zenészeinek nevét, egy szaxofonost, egy trombitást és egy bőgőst kérek. Vendéglátónk bólint, dicséri az ízlésemet.
Nyugovóra térünk egy baldachinos ágyban, a reggelit szobapincér tálalja nekünk. Hamarosan találkozunk a kastély urával, aki bevezet bennünket egy ragyogó, remek akusztikájú terembe, ahol a zenészek már várnak ránk. Nem hiszek a szememnek, tényleg ők azok és bele is kezdenek a Bolero sajátos megszólaltatásába. Teljesen elbűvöl minket a zene, Életem már a harmadik perc után feláll, lerúgja cipőjét és mezítláb lebeg a hangok között. Önkéntelenül én is felállok, követem őt, és sokkal könnyebb megtalálni az összehangot a zene és mozgásom között, mint valaha hittem volna. „Ne felejtsd el, hogy neked kell vezetned” – mondja Életem, és néhány perc múlva már egy hihetetlen forgásban egyesülünk, vendéglátónk és a zenészek csodálatára….
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
