GNL911

Január első két napján nem volt tévé a környékünkön. Talán érvényesül a New York-i áramszünet-szindróma, és jobbat tesz a népfogyás ellen, mint a rezsicsökkentés.

Volt egy Kuroszava-film, amelynek az volt a címe: A gonoszok jól alszanak. És sajnos később halnak, mint a jó emberek.

Találkoztam egy vámpírral. Kék szeme volt, áttetsző teste, hangja lelassítva szólt két dimenzió közül. De nem vette véremet, csupán szívhangjaim elrablására tett kísérletet, egy, a kezénél alig melegebb műszerrel. Később megtudtam azt is, hogy szívhangjaim visszajátszva atonálissá válnak.

Egy tarkopasz taxis elmesélte nekünk esetét a közterületessel, aki fülét-farkát behúzva takarodott el, mikor megfenyegette őt, hogy leveri, mint vak a poharat és ha sokat ugrál, hívja a fiát, aki egy állat. Ha meglátom őket, nekem is ökölbe szorul a kezem, főleg, amikor többedmagukkal a hajléktalanokat molesztálják. Csak az ökölbe szorult kezekből még nem lesznek automatikusan ütések. Pedig az idő sürget.

Tavaly úgy éreztem, hogy minden iszonyú gyorsan megy, még az iszonyatok is. Az idén viszont furcsa türelmetlenség vett rajtam erőt. Már az első héten olyan érzésem támadt, mintha minden rendkívül lassan mozdulna. Sosem leszünk már szinkronban?

Mostanában egyre gyakrabban látok olyan filmeket, amelyekről meggyőződésem, hogy láttam már, aztán egyetlen kockára sem emlékszem belőle. Az Álom luxuskivitelben-ről viszont a harmadik alkalom után sem tudom eldönteni, hogy méretes giccset, vagy annak paródiáját látom. Mindkettőnek fárasztó.

A MÁV felkészült a télre. Bevezették a jeges járatot.

Egy felszentelés előtt álló fiatal katolikus pap prédikációjában egy fényűző bál hasonlatával élt, ahol az erények elegánsan, csillogó estélyi ruhákban jelennek meg, a bűnök pedig zilált külsővel, mosdatlanul, rongyos ruhában. Közeleg a pillanat, amikor az apostolok és a szentek is bűnösöknek számítanak majd.

Mikor jönnek a hómunkások? Majd ha fagy. Az össznépi apátia elérte az óbudai közösségi járdákat is.

Azt mondják, hogy az Alzheimer-kórt azzal lehet a legjobban megelőzni, ha az ember minél többet használja az agyát. És mi van akkor, ha egyszercsak szürke agysejtjeink memóriaegységeiben telt ház lesz és már a néhány perccel korábbi történéseknek sincsen benne helyük? Életem szerint ez nem kezdődő elmezavar, csupán annak jele, hogy a mi korunkban is ezerfelé kell figyelnünk, ahelyett, hogy nyugdíjunkat élveznénk.

A veronai busztragédia miatt elrendelt nemzeti gyásznapon a nemzeti tv-csatornák törölték műsorukból a Szomszédokat és az esti vetélkedőt. A brazil, a mexikói, a török és a dél-koreai szappanopera azonban belefért. A népbutítás a gyász alatt sem szünetelhet.

Amikor a Himnusz Költője figyelmeztette az utódokat, hogy „a haza minden előtt”, nem azokra gondolt, akik mindenekelőtt a hazán élősködnek.

A FB azt jósolja, hogy 7 évi börtönt kapok, mert macskás videókat terjesztek. Meg is érdemelném, ha ezt tenném. Még számolom, hogy annak, aki ilyeneket terjeszt, mennyi járna jogerősen egy normális és valóságos világban.

Vajon egy nők felett uralkodó férfit hogy helyesebb hívni: dominusnak, vagy dominónak?

Ha az ember eljut élete védekező harmadába, nem árt fokozottan figyelni a túlütésekre.

Kifekszünk az árfekvésektől.

Ama régmúlt 33 évben a művészfilmesek sokat megengedhettek maguknak a közerkölcsök és a közgondolkodás ellen. Nyilván az elvtársak arra számítottak, és jól számítottak, hogy ezek a filmek úgyis kevesekhez fognak eljutni. Némelyek ma is nagyon bátornak tűnnek, de most is eldugják őket az éjszakai műsorba.

Létünk minimum szükséglet.