GNL911

Egyérintőt játszom a volt törzshelyeimen, de közben beiktatok néhány eddig ismeretlen belvárosi kocsmát is. Két ivó között csatajelenetet rendezek a Jézus Krisztus Szupersztár szabadtéri előadásához, majd meggyőzök egy világtól elvonult szerzetesrendet, hogy az üres elmélkedés helyett nyissanak gyógyfürdőt a jelenleg zarándokhelyként működő forrásnál. Bár hosszan szabadkoznak, de miután az egyikük elindul a forrás felé, a többiek is követik üdvözült mosollyal.

Váratlanul a Városba érkezem egy előre be nem jelentett osztálytalálkozóra, amelyet Ügyvéd barátom szervez csak úgy jókedvéből. Tőle tudom meg, hogy Kékasszony visszavásárolta  egykori házukat a Kertváros peremén. Fel akarom őt hívni, hogy 38 év után újra ott találkozzunk, ahol hosszú időre elváltak útjaink és rájövök, hogy elfelejtettem a telefonszámát, hiába próbálkozom több variációval. Az eszembe sem jut, hogy száma régóta ott van betáplálva a telefonomban.

Egy progresszív rock-trióval próbálunk, amikor a billentyűs előkap egy fúvós hangszert, nekem is ad egyet, és úgy kellene játszanunk, hogy a két cső végét összeillesztjük. Az övéből szép hangok jönnek ki, az enyémből csak nyekergés, mert nem is látom a hangszeren a billentyűket és nem is hallok semmit. Egy idő után zenésztársam abbahagyja a játékot és alkalmatlannak nyilvánít.  Ekkor megfogom a hangszert, és egyedül kezdek el rajta játszani, és olyan fugát adok elő, mint amilyent ő legfeljebb orgonán tud.

Beköltözünk egy régi, felújításra váró házba, és mindjárt szeretnénk egy lakásavatót is tartani. Az előkészületek rám maradnak, mert mindenki más dolgozik, csak én vagyok munkanélküli a családban. Váratlanul megjelenik egy csúnya, ápolatlan, piszkos lábú nő, aki erőnek erejével rám akar mászni, azt állítja, hogy bármit tehetek vele, amit csak akarok, kivéve a verést, pedig igazából ez az egyetlen, amit szívesen tennék vele. Próbálom szép szóval kitenni, közben az összes óra megbolondul a lakásban, mindegy más órát és más napot mutat. Végül, mielőtt a nő elterpeszkedne a hálószobánkban, kap két jókora pofont, amekkorát húsz éve nem adtam nőnek, mire végre sértődötten távozik. Bosszúból végigsározza az egész lakást, sőt, még a hűtőben bepácolt húst is ellopja.

Nagyanyám szívműtétre vár egy csecsemőosztályon, és természetesen utolsónak viszik be, hiszen a kisgyermekek élete sokkal fontosabb. Végül mégis sorra kerül, és azt mondja az orvos, hogy további száz évet fog élni, rendezkedjünk be az elviselésére.

Janis azután dobta el magától az életet, hogy sofőrje öngyilkos lett – mondja az elmebeteg színész, aki új monodrámát állít színpadra a szerencsétlen sorsú énekesnőről, és amelynek végén ő is végez magával, és a nézőknek kell megtalálni a holttestét. Amikor lemegy a függöny, a közönség elindul városszerte, végül egy építésre váró metró egyik alagútjában találják meg őt és miután mindenki kiszörnyülködte magát, a színész felpattan és fogadja a tapsokat.

Késésben vagyok, a buszmegálló üres, állítólag buszpótlók érkeznek hamarosan. Végül egy üres platós teherautó érkezik, arra kapaszkodom fel nagy nehezen, és egy egyenruhás alak megbírságol, mert nem váltottam külön jegyet erre a fuvarra.