A történet főszereplője egy nagy bőrönd vagy láda, amely 70 kg urániumot tartalmazott és 1945 május első napjaiban került egy SS-tábornoktól az amerikai titkosszolgálat egyik tisztjéhez. Az atombomba három hónappal később robbant fel Hirosima felett és úgy tűnik, hogy a bőrönd tartalmának köze volt hozzá.

A történet további két szereplője Hans Kammler és Donald Richardson volt, egy háborús bűnös, a holokauszt egyik fő felelősége, a másik pedig egy magas rangú amerikai kémelhárító. A Goebbelsnél vagy Himmlernél kevésbé ismert Kammler valóban fontos ember volt a Harmadik Birodalomban, minden titkos programot ő irányított, a nukleárist is.  Richardson Dwight Eisenhower tábornok megbízottjaként azt a feladatot kapta, hogy kutasson fel minden olyan személyt, aki valamilyen tudományos technológiai ismeret birtokában van. Nem kevésbé fontos ember, akiről fotó maradt fenn, amint Franklin D. Roosevelt elnök mögött áll a jaltai konferencián és gyanakvással néz Sztálinra.

Donald Richardson fia, John Richardson orvos két évvel ezelőtt mondta el Andreas Sulzer osztrák dokumentumfilmesnek, aki már hosszú évek óta kutatja a nácik nukleáris titkait, hogy az ő apja tárgyalt Kammler megadásáról Ausztriában és ő vitte Amerikába, ahol „kegyetlen kihallgatásnak” vetették alá és ahol meghalt 1947-ben anélkül, hogy „a napot látta volna.” Ezt Donald Richardson maga mondta el fiainak, mielőtt meghalt 1996-ban. Ezt eddig nem az amerikai, sem más illetékesek nem cáfolták.

Az ifjabb Richardson nemrég újabb részletekkel szolgált: „Apám magával hozta azt a csaknem 70 kb urániumot, amely valószínűleg a guseni láger földalatti járataiból származik, amelyet Bergkristallnak neveznek Ausztriában” – Ez volt a mauthauseni koncentrációs tábor egyik legnagyobb altábora, hatalmas földalatti vágatokkal, ahol deportáltak tízezrei dolgoztak. Ahol többek között építették a Messerschmitt lökhajtásáos vadászgépeket. Ez volt Kammler utolsó főhadiszállása, ahol a nácizmus vélhetően meg akarta alkotni a maga atombombáját.

„A tábornok modernebb fegyvereket adott nekünk, amelyek szinonímái voltak a pusztulásnak, a halálnak”. Richardson jr. szavai lényegében azt sugallják, hogy az amerikaiak az atombombát részben a német uránium és a nácik szaktudásának felhasználásával készítették el. Erre nincsenek végleges bizonyítékok, de a jelek egybevágnak. Frank Döbert újságíró néhány hete írt Kammler utolsó ausztriai hetéről és ebben is szólt a titkos szállítmányról: „2006-ban nyilvánosságra került tanúságok szerint Donald Richardson egy B-29 fedélzetén repült az USÁ-ba egy kicsit több, mint 70 kb urániummal, az amerikai légierő wendoveri bázisán szállt le, ahol már előkészületek folytak az atombomba bevetésére.”

Richardson jr. pedig azt állítja, hogy apja „technikai” repülésen vett részt Sweeney tábornokkal együtt Hirosima felett. A tábornok volt a pilótája annak a gépnek, amelyről végül Nagaszakira dobták le az atombombát.

Az uránakció – ha valóban megtörtént  - május első napjaiban zajlott, amikor a szövetségesek teljes gőzzel keresték a „titkok titkának” ismerőit. Két akciót terveztek erre a célra, az Operation Paperclipet és az Alsos missziót. Nem véetglen, hogy nagy figyelmet fordítottak Kammlerre, akinek haláláról legalább hat változat létezik. Holttestét nem találták meg.

Létezik azonban az amerikai kémelhárításnak egy Nnd 785009 számú dokumentuma, amelynek titkosságát 1978-ban oldották fel, amelyben a következők olvashatók: „A megszállást követően Hans Kammler megjelent Gmundenben és részletes vallomást tett.” Vagyis, mint Richardson mondta, megadta magát. Ezt mások, köztük Rainer Karlsch német történész is, alátámasztják. Nehéz elképzelni, hogy egy Kammler fajsúlyú embert ne helyeztek volna azonnal biztonságba. Érdekes az is, hogy azt, aki többek között felelős volt a warsteini vérengzésért, amelyben 208 kényszermunkást lőttek agyon, nem vitték a nürnbergi bíróság elé. Pedig szerepét illetően sok kétség nem lehetett. A felügyelete alá tartozó titkos tervek között szerepelt a „Wunderwaffe”, amelynek meg kellett volna fordítania a harci helyzetet. Az utolsó napokban Hitler naponta érdeklődött, hogy mi a helyzet Gusenben - írta két évvel ezelőtt Rudolf Haunschied történész.

 Az uránium feltételezett átadása kettős szállal kapcsolódik ehhez a felső-ausztriai táborhoz, amelyben hatalmas alagútrendszer volt, amelyet Kammler óriási hadiüzemmé változtatott át. „Hitler bombájáról” egyre több minden derül ki. Franz Josef Maringer, a bécsi egyetem geológusa szerint „a radioaktivitás még három évvel ezelőtti is 26-szor magasabb volt a normálisnál a járatokban és ez kompatibilis azzal a nukleáris tevékenységgel, amelyet a nácik folytattak.” Találtak egy nyolcszögletűre kiképzett járatot is, amely megfelel rakéta-kilövő helynek, valamint egy részecske-gyorsító maradványait.

Stefan Karner történész, a Ludwig Bolzmann intézet igazgatója szerint „nyomai vannak annak, hogy láncreakcióval kapcsolatos kutatások folytak. Ha ez igaz, az út az atomhoz ki volt jelölve.”

A ZDF 2 német köztévé ismertette a szovjet katonai hírszerzés néhány dokumentumát, amelyek 1945 márciusában arról szóltak, hogy Türingiában két atompróbát hajtottak végre a nácik: „A németek két nagy robbanást idéztek elő…a robbanás körzetében tartózkodó hadifoglyok mind meghaltak. Erős radioaktív hatás volt érezhető.”

Sulzer is újabb nyomot talált. Filmre vette a guseni láger egyik parancsnoka, Karl Chmielewski fia által elmondottakat. A most 87 éves Walter Chmielewski, aki az események idején kamasz volt, pontosan emlékszik a történtekre: „Arról beszéltek, hogy a járatok hálózata elérte a 30-40 km-t. Arról is beszéltek, hogy 1944 végén Hitler parancsot adott arra, hogy be kell fejezni a Messerschmidtek gyártását és az atommal kell foglalkozni.”

„Óvatosnak kell lenni, de az biztos, hogy lyukak vannak a hivatalos verzióban. Csak távolabbi kutatások derítheti ki az igazságot” – mondta Rainer Karlsch.

A náci atomtól az amerikai atomig haladó nyomokat lépésről lépésre kell követni. 1945. március 31-én Goebbels ezt írta naplójába: „Ha a Luftwaffe tábornokai nem Kammler instrukciói szerint cselekednek, a Führer hadbíróság elé viszi és agyonlöveti őket.” Vagyis Kammler sérthetetlen és talán Hitler utolsó reménye. Ő azonban április 13-án bevallja Albert Speernek, hogy kapcsolatba akar lépni a szövetségesekkel, fel akarja ajánlani ismereteit és a felszerelést.

Sokan állítják, hogy mielőtt 1945. augusztus 6-án az Enola Gay ledobta az atombombát Hirosimára, az Egyesült Államoknak nem volt annyi urániuma, hogy befejezhesse a „Little Boy”-t. A történelem első nukleáris robbantásához, amelyre 1945. július 16-án az új-mexikói sivatagban került sor, plutóniumot használtak. Ugyanez vonatkozik a Nagaszakira ledobottra is. Az egyetlen urániummal készített bomba a hirosimai volt. Eredetéről évtizedek óta találgatások folynak.