Még a honfitársak előtt is alig ismert Juan Pujol García (1914-1988). Ő volt azon kevés kettős ügynökök egyike a II.világháború alatt, akit a nácik és a britek egyaránt kitüntettek – írja az ABC.
García felnőtt élete kezdetén egy baromfifarmon dolgozott, majd egy kis szálloda bérlője lett. Később a köztársaságiak elől menekülve belépett a falangista hadseregbe, ahonnan hamarosan dezertált. Felesége, Araceli González Carballo segítségével, aki a Spanyol Bank vezérigazgatója mellett volt titkárnő, Lisszabonba menekültek, ahol García felajánlotta szolgálatait a brit titkos szolgálatnak, majd a német katonai hírszerzésnek, az Abwehrnek is – az MI5 sugalmazására.
Attól kezdve a brit titkos szolgálatnál a Garbo, a németeknél a Rufus fedőnévvel szereplő García hamis információk garmadát küldte a németeknek, akiket gyűlölt, mert agyonlőtték a testvérét, aki fényképezte a nácik párizsi bevonulását.
„Garbo” jelentéseivel még azt is elhitette Hitlerrel 1944 tavaszán, hogy az angolszász szövetségesek igazi partraszállása Calais-nál lesz, majd a D-nap után is ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy Normandia csak „elterelő hadmozdulat” volt. Ügyességéért 1944 július végén megkapta a német Vaskeresztet. Később London a Brit Birodalmi Renddel ismerte el munkáját.
A titkosítás alól mentesült dokumentumokból azonban megtudható, hogy ezt a nem mindennapi karriert csaknem romba döntötte egy házastársi perpatvar. A feleségnek elege lett az erős korlátok közé szorított életükből és hangos jeleneteket rendezett férjének. Az MI5-nak úgy sikerült lecsillapítania Araceli asszonyt, hogy Garcíát letartóztatták, elvitték egy fogolytáborba, hogy meggyőződhessen erről, és elhitették vele, hogy megszakítanak vele minden kapcsolatot. Hogy miként sikerült Garcíának a továbbiakban kettős ügynökként működni, arról ugyan nem szól a fáma, de a magas kitüntetések arról tanúskodnak, hogy erre vonatkozóan is voltak az asszony éberségét kijátszó ötletei.
A háború után a házaspár Venezuelában telepedett le, de hamarosan elváltak, és az asszony visszatért Madridba, majd hamarosan hozzáment egy spanyol galériatulajdonoshoz. García csak évekkel később látogatott haza, hogy lássa gyermekeit, és megismerje unokáit, de élete utolsó éveit Caracasban töltötte.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
