A legjobb ébredés után Veled
Amikor bársonyos asszonyhangod még a madarak
Hajnalköszöntő csicsergésén szólal meg
Majd magadra vonva mindenemet Egy-Húrra hangoljuk kéjesen nyújtózó lélegzetünket
A legjobb reggeli után Veled
Amikor még csukott szemmel kanalazod mulatt capuccinódat
Aprókat prüszkölsz a felszippantott fahéjtól és
Nem veszed észre frissen húzott lepedőnkön az ügyetlen gyümölcs-pecséteket
A legjobb szeretkezés után Veled
Amikor Csomolungma-csúcspontjaink elteltével
Egy véletlen-vétlen érintésbe minden ízeddel beleremegsz
Pattanásig feszíti selymeidet gyönyörű elernyedésed
Mielőtt feloldozó takaróm leszel
A legjobb ebéd után Veled
Amikor nyakszirtedre mért csókomtól a maszatos tányér megáll kezedben majd mint fényűző rómaiak a dekadencia előtt egy perccel
Elomlunk lomha eukaliptusz-füstben külső-belső
Ölelő csendben
A legjobb fürdetés után Veled
Amikor sosem tudom melyik lábadat nyújtod előbb és melyik a keskenyebb és combjaidtól felfelé álnokul leshetem a felizzás pillanatát és míg hátad láttán ébred bennem szobrász-vágy Te már málnás melleid sorsát teszed le kerekítő kezembe
A legjobb egy gálya-nap után Veled
Amikor kimerülten érkezem és a ház kapuján csak a tudat lök át hogy odafenn vársz csillogó mosollyal finoman fodrozódó köntösben
Vagy huncutul az ajtó mögé bújtatod meztelenséged
És a gondok-bajok reményvesztetten hátrahőkölnek
A legjobb egy séta után Veled
Amikor a bealkonyuló Folyó monoton zaját dobunk veri fel
Verssorokat vélünk felfedezni szárnysuhogásban és lombhullásban
mélyet kortyolunk a zápor-verte fák párás illatából
és gesztenye-gyermekeknek rakunk zsebünkben fészket
A legjobb egy zene után Veled
Amikor óceán-hullámverés, lázgörbe, lágy szellő és tomboló orkán keríti hatalmába tested vonalait és bolerót, bluest szaggat évi 365 Valentin-éjjelünket nappallá téve a Libabőrös Tekergők Lunához Fohászkodó Rendje
A legjobb elalvás előtt Veled
Amikor vibrálásaid és illataid már nyugovóra térnek
És csiklandós fintorral fogadja orrod arcom közeledését
De Viola d’Amore csípőd és gerinced még kéri simogató
Hűs-forró tenyeremet
A legjobb azután Veled
Amikor újra meg újra rádöbbenek hogy itt vagy és nem szaladsz el
Hogy holnap és azután és azután is itt leszel
Akkor is amikor a kívülálló idők már régen bevégződtek
Mint örök anyag megmaradunk és őrizzük örömlétünket
(2006)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.