GNL911

A történet szereplői és eseményei a maguk egészében a képzelet szülöttei. Ezzel együtt előfordulhat, hogy hőseink egyes vonásait és bizonyos történéseket a valóság ihlette.

A Színésznő sztorija szerint a filmbeli Igazságügyi Szakértő valójában a gyilkos. Bár a férfi látszólag régen lejött az italról, démonjai azóta is üldözik, és részegek láttán tehetetlen düh fogja el, eszébe jutnak élete jóvátehetetlen pillanatai, és egy idő után már nem képes visszafogni ezt a dühöt, és megöl egy iszákos hajléktalant, alig egy nappal azelőtt, hogy egy gyilkossággal vádolt nőt kell kihallgatnia. Kapóra jön neki a labilis idegzetű nő, aki ugyan valószínűleg ártatlan, de egy évekkel korábbról őrzött trauma nyomán az a visszatérő kényszerképzete, hogy megölt valakit. A Férfinak tehát érdeke ezt erősíteni a Nőben, aki tisztában van állapotával és bízik abban, hogy a szakértőnek sikerül őt beszámíthatatlannak nyilvánítania. A holttest helyét így ő sugallja a Nőnek, és természetesen meg is találják a megadott helyszínen.

A Nő, aki mit sem tud a Férfi hátteréről, ráveszi őt, hogy – kihasználva ideiglenes szabadlábra helyezését – tünjenek el a világ szeme elől, van egy isten háta mögötti ház, ahová időnként el szokott vonulni, ha magányra van szüksége és erről még a legközelebbi hozzátartozói sem tudnak. Kocsival utaznak le egy hegyes vidékre, a Nő vezet, már sötétedés után vannak, amikor egy imbolygó alak kilép az autó elé és a Nő már nem tudja elkapni a kormányt. Segítséget akar hívni, de a Férfi nem engedi. „Dögöljön meg a vén piás” – mondja.

Nyomasztó hangulatban érnek a házba, bár senki nem látta a balesetet. A Nő egy idő után megkérdezi a Férfit, hogy miért hagyták cserben elgázolt áldozatukat. A Férfi csak annyit felel, hogy „minden iszákos ezt érdemelné”. A Nő azonban nem hagyja annyiban, és addig faggatja útitársát, amíg elárulja rettenetes titkát. Ott vannak összezárva, a Nőnek esélye sincsen menekülni….

Az Író, miután egy kicsit lehiggad, kérdőre vonja a Színésznőt: hogy mert egy ilyen csavart beleírni a történetbe, amellyel a sorozat egész struktúráját megváltoztatná, hiszen az Igazságügyi Szakértő elvileg állandó szereplő lenne, így viszont többé nem jelenhetne meg. „Mindenki úgy küzd rosszabbik énje ellen, ahogy tud” – feleli a Színésznő és ebbe az Író látszólag belenyugszik. De meggyőződése, hogy a Színésznő valamit titkol előle, ami már egyáltalán nem játék.

A Színésznő aznap este ott alszik az Írónál. Mielőtt elalszanak, az Író kap egy sms-t a Rendezőtől a forgatás menetéről. Az Író válasza jóval hosszabb, amire hamarosan jön egy „OK”.

Másnap leforgatják az elhagyott házban játszódó jelenetet egy puritán módon berendezett, alig kivilágított lakásban. A stáb, a rendezővel az élen, hatalmas ovációval fogja a pár játékát. A végső atrocitásokat nem mutatják, mivel csak 12 éves korhatáros lesz a film, a Nő megússza, és záróképben a lakást a rendőrautók reflektorai világítják meg.

Az Író és a Színésznő egy roppant elegáns helyen ünneplik meg sikerüket. A pezsgőzést kihasználva az Író arra kéri a Színésznőt, hogy vigye el őt oda, ahol pánikbetegsége idején elrejtőzött, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljon ettől a bajtól. A Nő beleegyezik, a Férfi még azt is ki tudja belőle szedni, hogy hol található ez a bizonyos „menedékház”. Vacsora után elválnak, a Színésznő megígéri, hogy másnap reggel az Íróért megy kocsijával.

Az Író elalvás előtt felhívja a Doktornőt, aki először nagyon dühös a kései zavarás miatt, de azonnal  „felébred”, amint barátja elmeséli neki az átírt sztorit, a forgatást és a másnapra tervezett utazást. Megadja neki a „menedékház” címét is.

Reggel a Színésznő pompás formában várja kocsijával az Írót és nekiindulnak a vadregényes tájnak. Egy kis falu szélétől néhány kilométerre, egy régi paraszttanyára érkeznek. A Színésznő láthatóan készült, étel-ital akad bőven. „Most, hogy itt vagy, biztosan meggyógyulok egy életre” – mondja a Férfinak. Újabb mesébe kezd és az Író mondatról mondatra döbben rá, hogy ezúttal a valóságot hallja.

A Színésznő bevallja, hogy valóban kiborult, amikor a férje otthagyta és külföldre ment, és az is igaz, hogy elkeseredésében mindenféle lepusztult alakokat szedett fel. Aztán egyszercsak a férje váratlanul megjelent, nem jött be neki a külföldi élet, vissza akarta magát könyörögni hozzá, ő azonban látni sem akarta többé, miután úgy megalázta őt. Mégis azt hazudta neki, hogy visszafogadja, és felajánlotta, hogy vonuljanak el egykori szerelmi fészkükbe – erre a tanyára. Néhány nappal azután, hogy örökre megszabadult tőle, jelentkezett az epizód castingjára, mert úgy érezte, hogy igazi, testhez álló feladatot kaphat. A forgatás közben értesült hajléktalan volt barátja eltűnéséről, majd haláláról és ez is tökéletesen beleillett a képbe, nagyon élvezte a film és a valóság keveredését. Természetesen nem ő ölte meg, mint ahogyan a másik iszákost, akit szintén ismert a kocsmából, sem ő sebesítette meg, valószínűleg egy utcai verekedés áldozata lett, merő véletlen, hogy épp az Író háza előtt esett össze, de ez is kapóra jött neki. Amikor pánikbetegségére hivatkozva eltűnt, a tanyán volt, hogy eltüntesse gyilkosságának utolsó nyomait is. A sztorit pedig úgy találta ki, hogy beleolvasott az Író bekapcsolva felejtett számítógépén egy olyan mappába, amelybe saját pszichiátriai tapasztalatairól, az alkoholistákkal szembeni undoráról és saját korábbi függőségeiről írt. Az eseményektől feldúlt Író ugyanis lakása ajtaját sem zárta be aznap és a Színésznő azonnal kihasználta a kínálkozó lehetőséget.

Most az Írón a sor: elárulja, hogy a Doktornő tudja, hová mentek és ha két napon belül nem hívja őt, akkor értesíti a rendőrséget. Elárulja továbbá azt is, hogy az utolsó forgatás csak álca volt, mert érezte, hogy valami nem stimmel, és azért ment bele a Rendező segítségével az átírt jelenetekbe, mert arra számított, hogy a Színésznő elárulja magát. És ez így is történt, még ha egy nappal később is. Annyit megígér neki, hogy nem firtatja, hogyan ölte meg a férjét, hogy mit tett a holttesttel, de a Doktornő szavát adta, hogy elintézi a beszámíthatatlanságról szóló szakvéleményt.

A Színésznő némi egykedvű mosollyal nyugtázza az Író vallomását. „Akkor még van jócskán időnk szexelni, amíg ideérnek” – mondja, és az Írót átölelve egy nagy dunnás, parasztágy felé tereli. Az Író lopva kifelé tekint és rájön, hogy nem hallatszik ide az út zaja, a falué pedig még kevésbé…

Az előzményekhez kattints ide:

http://elmehunyor.blog.hu/2016/03/31/az_igazsagugyi_szakerto_477

http://elmehunyor.blog.hu/2016/04/25/az_igazsagugyi_szakerto_ii

http://elmehunyor.blog.hu/2016/05/11/az_igazsagugyi_szakerto_iii

http://elmehunyor.blog.hu/2016/06/05/az_igazsagugyi_szakerto_iv