és feléledt kavicsokként
kacsáznak a
megkövezettek szellemei
a szabadulás árkos tengerén
betértem Házadba
hogy éhes lelkemre hagyott
morzsáidat
tenyerembe szedjem
hömpölygő falak
között fut velem
ösvényem
hogy utolérjem elsietett
teremtésem
(2016. április 19)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr408645094
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
