GNL911

A történet szereplői és eseményei a maguk egészében a képzelet szülöttei. Ezzel együtt előfordulhat, hogy hőseink egyes vonásait és bizonyos történéseket a valóság ihlette.

Az Író, egy korábbi sikerén felbuzdulva, ismét jelentkezik egy filmes szereplőválogatásra, eltitkolja, hogy korábban már csinált ilyent, és újra bekerül a lehetséges szereplők körébe, mert különösen jól sikerült a rögtönzéses felvétele.

Másnap kap egy telefonhívást, hogy ő lesz egy most induló krimisorozat egyik főszereplője, egy igazságügyi szakértő pszichológust kell alakítania, és erre pont megfelel az ő szakállas, értelmiségi fazon, aki alapvetően normális, de van egy kis egészséges őrület benne. Örül a szerepnek, ráadásul van is ismeretségi körében ilyen ember. Azt azonban nem közlik vele, hogy kikkel fog együtt játszani.

Eljön a forgatás napja, kiderül, hogy ezúttal mindenki profi rajta kívül, ezt azonban senki sem érezteti vele, pillanatok alatt befogadják, mert tökéletesen hozza a figurát.

Néhány nap múlva már újabb részt forgatnak, a gyanúsított, akivel ezúttal kettesben hagyják egy neves, gyönyörű színésznő, akit az Író sokszor látott filmen és sosem dobott volna ki az ágyából. Hihetetlenül egymásra éreznek, a rendezőtől a stáb utolsó tagjáig mindenki őszinte áhitattal figyeli jelenetüket. A forgatás befejezése után a Színésznő felveti az Írónak, hogy üljenek be valahová, a napi munka feszültségét levezetendendő. Az Íróban van egy kis félelem, de a kalandvágya nagyobb, ki tudja, milyen nyersanyag lesz ebből a váratlan találkából következő könyvéhez.

Egy eldúgott, elegánsnak egyáltalán nem mondható kocsmába ülnek be. A törzsközönség láthatóan ismeri a Nőt, és nem csupán a filmekből. A második pohár után a Színésznő bevallja, hogy nemcsak a film szerint gyilkos, hanem ő a valóságban is megölt valakit, és az Író segítségét kéri, hogy nyilvánítsák őt őrültnek, de úgy, hogy azért színészi karrierje ne törjön ketté.  Korábban az Író különböző, általa nem túl sokra tartott bulvárlapokban olvasta, hogy a Színésznő bekattant, miután szakított nála 15 évvel fiatalabb barátjával, aki állítólag valahol külföldön él, a legnagyobb inkognitóban, mert fél a Nő bosszújától. Akkor nem adott hitelt ezeknek a pletykáknak, mert ismerte e lapok módszereit, most azonban elgondolkodik: lehet, hogy igaz? 

Az Író megpróbálja elmagyarázni a Színésznőnek, hogy bár amatőrként játszik ebben a filmben, ő csupán egy szerepre szerződött, ami tetszett neki, mert egyszer találkozott már egy valódi igazságügyi szakértővel és kíváncsi volt, hogy milyen az ő bőrébe lenni, amikor sorsokról kell döntenie. A Színésznő csak ez utóbbi gondolatmenetet hallja meg, vagyis továbbra is azonosítja az Írót szerepével.

A Férfi kezdi úgy érezni, hogy a játék veszélyes fordulatot vesz, miközben abban sem biztos, hogy a Színésznő igazat mond, vagy csak kipróbál egy rajta egy játékot. Igyekszik másfelé terelni a duettet, felidézi a színésznő korábbi erotikus jeleneteit, amelyek nagyon megragadták őt annak idején. A Színésznő ráharap, egyúttal meginvitálja az Írót a lakására, hogy majd ott eljátsszanak e jelenetekből néhányat, ha nincs ellenére. Az Író képtelen ellenállni az újabb csábításnak, és a Színésznő merészsége sem ismer határt. Egy már-már barbár szeretkezés után azt a jelenetet játsszák el, amikor őt, mint egy szökésben lévő útonálló szeretőjét, deresre húzzák és ájulásig vesszőzik. A Nőnek úgy kell leállítania a magából kifordult Írót, de tudja a módját. Az újabb őrült aktus után pedig egyszerűen elzavarja, de másnapi folytatást ígér. Annyit azonban elárul, hogy az általa meggyilkolt ember holttestét a közeli szigeti bejáró használaton kívüli vasúti hídja alá rejtette.

A Férfi reggelig csavarog a városban, be-betér egy-egy kocsmába, de alig iszik, nem akar a következő napi forgatásra rossz állapotban érkezni. Mikor végre otthon ágyba zuhan, azt álmodja, hogy a Színésznő meg akarja ölni őt.  Amikor felriad, eszébe jut, hogy az éjszakai zűrzavar során nem jutott eszébe megkérdezni a Színésznőtől, hogy ki az áldozat. Pedig ha, az este szellemének megfelelően, egy „kihallgatósdit” játszottak volna, biztosan ki tudta volna belőle szedni az igazságot.

 Mindennek ellenére látszólag simán indul aznap délután következő közös jelenetük felvétele. A történet szerint e beszélgetés során a Nő kísérletet tesz a szakértő elcsábítására. A jelenet majdnem tökéletesen sikerül, de a Színésznő annyira beleéli magát a helyzetbe, mintha az előző napi privát játékot folytatná és az egész stáb előtt valósággal leteperi az Írót. A rendező leállást parancsol, rendre utasítja a Színésznőt, figyelmezteti, hogy ez a sorozat kora este megy adásba, és a 12 éves korhatárba ilyesmi nem fér bele. A Színésznő hisztérikus rohamot produkál, megfenyegeti a rendezőt, hogy ha nem hagyja meg ezt a jelenetet, szétkürtöli a sajtóban, hogy homoszexuális, de a rendező nem úgy tűnik, mintha túlságosan megijedne tőle. A Színésznő, magát alig összekapva, elrohan, az Író utána rohanna, de a rendező szigorúan leállítja. Ha minden hisztis kurva így ugráltatná a filmeseket, egyetlen film sem készülne el – mondja. Az Író persze mélyen hallgat az előző napi történtekről, még immel-ámmal lejátssza következő jelenetét a nyomozókkal, majd nekiindul a városnak, hogy megtalálja a Színésznőt.

Először a kocsmában keresi, de ott nincs és nem is tudnak róla, hogy ott járt volna. Utána a lakására megy, hosszan csenget, csak azután veszi észre, hogy az ajtó nyitva van. Bemegy, körülnéz, elég nagy bent a rendetlenség, de ugyanilyen volt előző nap is, semmi feltűnőt nem észlel. Ekkor jut eszébe a híd alá rejtett állítólagos holttest. Az Író elindul a „tetthelyre”.

(folytatása következik)