GNL911

A mozikban nemrég megjelent “A tenger szívében” című film annak a bálnavadász hajónak a viszontagságait eleveníti fel, amelyet 1820-ban megtámadott egy különleges bálna és amely megihlette Herman Melville-t a Moby Dick megírására, majd amelyről feledhetetlen filmet készített 1956-ban John Huston, Gregory Peck-kel a megszállott Achab kapitány szerepében.

Az El Mundo számára a regényíró életrajzának spanyol fordítója idézi fel az eseményeket:

„Ember vérre szomjas. bálna”-nak nevezi a regény a bálnát,amelyet kitartóan üldöz az általa megcsonkított Achab kapitány. Hogy egy állat, amely az üldözött fajtához tartozik és menekülni szokott, mint egy fejlődési ugrással üldözővé válik, valóban a megtörtént esetekhez tartozik. Melville ezt felnagyította és biblikus jelentőséget adott neki. A 19. század elején, pontosabban 1820 novemberében, a Csendes-óceán déli részében egy, a normálisnak kétszeres méretű bálna támadta meg az Essexet, míg kapitánya, George Pollard jr. és emberei más bálnák kézre kerítésével voltak elfoglalva. Többször nekilendült, míg sikerült felborítania a hajót. Az embereknek sikerült a mentőcsónakokon eljutniuk Henderson szigetére, de a 21 tengerészből álló csapat hamar felélte a lakatlan sziget minden ehető forrását, a helyzetük tűrhetetlenné vált és 3 ember kivételével úgy döntöttek, hogy két csónakon elindulnak segítséget keresni. Az út azonban nagyon hosszúnak bizonyult, mivel több ezer mérföldnyire voltak minden parttól. Megbetegedtek, hasmenésük, hallucinációik lettek és voltak már halottaik is, akiket kezdetben bedobtak a tengerbe. Később akkora lett az éhségük, hogy megették halott társaikat, majd arra kényszerültek, hogy kisorsolják, kit ölnek meg és ki lesz a tett végrehajtója. Még így is a halál küszöbén voltak már, amikor az egyik csónakot 93, a másikat pedig 95 nap múlva találták meg az arra hajózók és vitték őket a bálnavadászok híres Atlanti-óceáni kikötőjébe, Nantucket-be (Massachusetts). E városban van ma a bálnavadászok múzeuma, természetesen szerepel Melville regényében, valamint Edgar Allan Poe híres kisregényében, az Arthur Gordon Pym történetében. Híressé vált egy bálnavadász mondás, a Nantucket Sleighride, azaz a „nantucket-i szánkózás” amely a megszigonyozott bálna által vontatót hajó siklását jelenti. Ebből született a Mountain együttes híres epikus darabja.

Kálváriájukat az Essex első tisztje, Owen Chase írta meg. Ő volt az öt ember közül az egyik túlélő. A rendkívül hosszú című könyvnek / Narrative of the most extraordinary and distessing shipwreck of the whale-ship Essex / azonnali nagy sikere lett. De Chase élete a továbbiakban sem alakult szerencsésen. Visszatért a tengerre, közben két felesége is meghalt szülésben. Életében négyszer nősült, ezek közül Melville az egyiket belevette a saját könyvébe. Chase könyvét, egyébként a fia adta át neki. Melville forrásai ezen kívül Shakespeare Lear királya és bálnavadász hajókon szerzett saját tapasztalatai voltak.

Melvin késlekedve és kétségekkel tele fogott hozzá a könyve megírásához. Míg Chase az események után pár hónap múlva jelentette meg a sajátját, Melville könyvének első kiadása csak 1851- ben jelent meg és több kifogás is megfogalmazódott ellene: például az, hogy a szerző a bálna pártján áll és elborzasztó képet fest a kapitányról, bosszúállónak állítja be, aki háborút hirdet a démon ellen és nem érti meg, hogy a démon őbenne van. Nem tetszett az sem, hogy hosszú részletek foglalkoztak magával a bálnavadászat technikai fogásaival, sőt, még a bálna húsának, zsírjának és csontjának feldolgozását is megtanulhatja belőle az olvasó. És végül, a szerző nem vett észre egy szarvashibát, nevezetesen, hogy azt írta, nem volt a tragédiának túlélője, ugyanakkor a regény eseményeit egy túlélő mondja el egyes szám első személyben. Bár ezzel együtt a két könyvet irodalmi minősége szempontjából össze sem lehet hasonlítani, tény, hogy míg Chase a bálnavadászok rettenetes sorsára összpontosított, Melville inkább a modern ember harcát írja le természet feletti uralomért.

Az Essex katasztrófájáról később is születtek regények. Ilyen volt Thomas Nickersoné, amelyet ugyan 50 évvel később irt meg, de csak száz év múlva jelent meg. Az ő és Chase könyvére támaszkodva irt róla Nathaniel Philbreak, aki National Book Award díjban részesült. Az ő könyve alapján készítette el Ron Howard A tenger szívében című filmjét.

Owen Chase életének utolsó napjait orvosi felügyelet alatt élte, rettenetes fejgörcsök kínozták és szörnyű rémálmok. Halála után fedezték fel,hogy rendszeresen rejtett el élelmiszert a lakásában.