GNL911

Kisfiam sokleleményű barátja szólít meg egy előkelő negyedben, ahová véletlenül keveredek. Lenne egy üzleti ajánlata, és ennek örve alatt hosszabb szótirádába kezd, amiből szinte semmit sem értek. Közben szinte húz magával, beszél a világ élfocijáról, híres zenekarokról, éttermekről. Egy első pillanatra luxusnak látszó, de alig kivilágított terembe vonszol be, leültet egy asztaltársasághoz, és kéri, hogy mindazt, amit eddig elmondott nekem, ismételjem el a saját szavaimmal. Mivel az egészből az égvilágon semmit sem értettem, elkezdtek beszélni napjaink üzleti életének árnyoldalairól, a befektetések veszélyeiről, a legsötétebb összefonódásokról. A jelenlévők, akiknek mindnek teljesen jellegtelen az arca, láthatóan nagy érdeklődéssel hallgatják szavaimat, a végén még meg is tapsolnak. Ezt követően odajárulnak egy szintén félhomályban lévő pulthoz, és valamit intéznek. Nem nézem, mit csinálnak, igazából nem is érdekel.

Megjelenik egy szintén alig kivehető körvonalú pincérnő, megkérdezi, mi a kedvenc italom. Egy 12 éves Jack Daniels-t kérek, valamikor valóban szerettem, de már régen nem iszom ilyesmit, most a potya kedvéért mégis ezt választom. Elégedetten kortyolgatok, amikor megérkezik barátunk, ismét karon fog és vonszol magával a félhomályos pulthoz. Ott kinyit egy széfet, kivesz belőle egy köteg pénzt, és átadja. „Mind ráharaptak, itt a százalékod. Látod, ilyen marha egyszerű” – mondja és elismerően vállon vereget. Önkéntelenül elteszem a pénzt, meg sem nézem, mennyi, azt sem, hogy milyen. Már éppen megköszönném a jó ötletet, de barátunk nem hagy pihenőt. Visz magával tovább, újra kijutunk az utcára, az előkelő negyed dombos részére, ahol egy épülőben lévő, több szintes luxusvillához érünk. A bejáratot még pallón közelítjük meg. A földszinten elegáns ruhaszalon. „Ezekben a körökben nem járhatsz ilyen szakadtan. Az első dolgod, hogy rendesen felöltözz” – mondja, és mire észbe kapok, már veszik is le rólam a méretet. Egyszer egy céges főnökömnek volt egy ilyen kiszólása, amikor felkínált egy magasabb beosztást, amit végül nem fogadtam el. Itt is szabadkoznék, de barátunk szigorúan néz rám. Ebből tudom, hogy nincs visszaút. Befogadott a klub, amelynek sosem akartam tagja lenni.