Ime a nagy
üvöltő Xtus
Lusta Mária
felkelnél vasárnap
reggel?
"A film öt perc múlva kezdődik"
-közölte egy lelketlen hang
"Akiknek nem jutott ülőhely,
várják meg a következő előadást"
lassan, lágyan vonultunk be a terembe
Az előadó széles volt és csendes
Amint leültünk a sötétben
ismét megszólalt a Hang:
"A ma esti műsor nem új. Láttátok már számtalanszor. Láttátok
születéseteket,
életeteket, halálotokat
talán emlékeztek is mindenre
- jó volt, amikor meghaltatok? -
egy új filmre elég-e?
mint egy ököl
sújtott le ránk
egy fémes fecsegés
elmegyek innen
hová mész?
a reggel túlsó oldalára
könyörgöm ne hajszoljátok
a felhőket
a templomokat és a pagodákat
ágyéka úgy fogadta be őt
mint meleg
baráti kéz
"minden rendben
a barátok mind eljöttek"
mikor láthatom őket?
"ha elverheted éhedet"
nem vagyok éhes
"ha elvertek téged"
ezüstös folyam ezüstös kiáltás
lehetetlen gondolkodás
jönnek a komédiások
nézd hogy mosolyognak
figyeld mint táncolnak
egy indián mérföldön át
nézd mozgásukat
micsoda zuhanás
tartsuk meg őket
a szavak elrejtőznek
a szavak rohannak
a szavak sétáló botoknak látszanak
ültesd el őket
kihajtanak
és hullámoznak
mindig a szavak embere
maradok
madárnak be nem válok
de tudom jól
el nem mehetek
ha egy dollárt le nem teszek
és újra mondom
jól megértetted
üzemanyag nélkül
nincsen étel
jöjjön csak a harsány ír
ki megoldotta nyelvemet
hogy üvölthessek
ó lány
bogozd ki
fájdalmas fésűdet
ó fájdalmas lélek
bűn belső bokraink
vaksötétjében
(1970)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.