A levendulaszemű postáskisasszony és az őszülő férfi kölcsönösen zavarba jöttek egymástól. A lány 10 ezerrel kevesebbet számolt a rezsicsekkek összeadásánál, de a férfinek feltűnt, hogy ennyire azért mégsem csökkenhetett és szólt neki, hogy adja össze még egyszer. A lány hálás mosollyal és csillogó szemmel nyugtázta a figyelmességet, és emiatt a férfi elfelejtett áfás számlát kérni vásárlásáról. Utólagos kérelme miatt a lánynak sztornózia kellett az előző nyugtát, de úgy tűnt, egy pillanatig sem bánja a kiszolgálás elhúzódását.
Védjük meg az országot! – immár nemcsak óriásplakáton üvöltik az arcunkba, hanem petícióhoz gyűjtenek aláírásokat a kvótarendszer elutasítására. Vajon, ha közvélemény-kutatást tartanék az aláírók között, hogy tudják-e egyáltalán, mi az a kvóta, hányan adnának helyes választ? És azt tudja-e valaki közülük, hogy az országot éppen azoktól lenne már ideje megvédeni, akik ezt üvöltik? Mellettük a hamis utcai dalnok vonítja bele a szélbe orrhangján: „Megüssem vagy ne üssem?”
Újjáalakult a Lap, és én lettem a főszerkesztő-helyettese. Mindenki ott volt, halottaink is, és megígértem, hogy ugyanúgy fogok írni, mint korábban, egyszerű munkatárs koromban. Hatalmas, kedves bernáthegyi kutyával mentjük ki egymást kölcsönösen a lavinából, majd mindketten jól berúgunk a rumból, és örök pajtásokként csókolgatjuk egymást.
Meghív egy egészségügyi beszélgetésre a Nagy Fehér, akiről nagy megdöbbenésemre kiderül, hogy alkoholista, ráadásul zugivó, mert belefáradt az „örök jó ember” szerepébe, akinek fát lehet vágni a hátán, és még arra sem volt képes, hogy igazán félrelépjen. Felajánlom neki egykori pszichológusomat, aki nekem és Színésznő barátnőmnek is segíteni tudott, de Nagy Fehér durván elutasít, miközben buzgón kortyol egy átlátszó vodkásüvegből. Szépséges asszonya azonban megfenyegeti, hogy a szeme láttára fogja őt megcsalni velem. Ennek a kísértésnek álljak ellen, ha tudok…
Ráncait vállaló, vonzó asszony mellé szállok be a liftbe. Talán egyszer találkoztunk már hasonló körülmények között, most félreérthetetlenül örömteli mosollyal fogad. Lehet, hogy idős koromra vesznek észre a nők?
A sikeres pótselejtező során a szpíker előbb kijelentette, hogy „Ez Magyarország. Vasárnap zárva tartunk”, majd „ébredő erőt” emlegetett, végül kijelentette: „Magyarország királyság.” Még nem csomagolok, megpróbálok humoromnál maradni.
Szőke, felduzzasztott ajkú, platinaszőke, rátarti arcú hölgy földig érő fekete bőrkabátban, piros csizmában. Hol láttam én már ezt a nőt? Megvan, ő az, aki BB-re veszi a figurát a plakátokon, csak egy kicsit idősebb kiadásban. Persze tudjuk, hogy egy jó fotós, vagy a photoshop csodákra képes.
Helyi karbantartásokra hivatkozva a félig állami kézben lévő internetes szolgáltató napok óta akadozik, szinte lehetetlen vele dolgozni. Csak nem tudatosan zavarják a tájékozódásunkat ezekben a zűrzavaros, a szokottnál is manipuláltabb időkben?
A háborús hisztériát keltők beköltöztek immár az aluljáróba is, és az elégett lángosolaj füstjében hirdetik hazug igéjüket. A hamis utcai dalnok ide is követi őket, és gitárján a Keresztapa zenéjét játssza.
„Alapbért mindenkinek” – gyűjti az aláírásokat az egyik kicsi ellenzéki párt. „Miben reménykednek? – kérdezem tőlük – ezen az országon már csak a forradalom segít.” „Orbán mindent elkövet, hogy forradalom legyen” – válaszolja az aktivista. Csak nehogy az ellene induló népfelkelésnek is ő álljon az élére. Kitelik tőle….
„Még egy karó, még egy beírás és falvédőt csinálok belőled!” – sikítja egy anya 10-11 éves forma lányának a fonódó villamos építkezésén átvágva. A kislány állítólag csak bulizik és bunyózik, és az anya sem most jött a falvédőről, hogy elhiggyen bármiféle gyermeki magyarázatot az egyes teljes jegynyi rontásról.
A kenyérboltban egy asszony válogat hosszasan a sütemények között unott tekintetű fiával együtt, utalvánnyal fizetnek, amelyet az apa kapott, mert ezt legalább nem ihatja el a kocsmában. Az asszony püffedt arca és erőszakos rekedt hangja nyomán feltételezni merem, hogy korábban ő is az apa ivópartnere lehetett. Talán ezért ennyire élettelen az a gyerek.
Grimm-mesét nézünk a tévében, a Terülj, terülj, asztalkámot, amelyben a legkisebb fiú tesz igazságot a mesterétől kapott önműködő furkóval. „Hát nem ártana egy ilyen furkó a mi kezünkbe sem” – sóhajt fel Életem. Nemcsak a mi kezünkbe, hanem a sokmillió álomkóros polgártársunk kezébe is. Hátha attól felébrednének.
Valahol Itáliában találkozom egy idősebb kollégámmal, akitől egyszer kölcsönkértem 50 forintot. Egyikünk sem emlékszik rá, hogy visszaadtam-e neki, ezért inkább úgy döntök, hogy megadom neki most. Hiába van azonban tele a pénztárcám a legkülönbözőbb pénzekkel, csak nem akar összejönni az az apró, végül ötforintosokként guberálom össze, mert utálok tartozni. A kolléga közben megdicsér legutóbbi kiküldetésemen végzett munkámért, de azt egyikünk sem tudja, hogy valójában mi volt a kiküldetésem célja. El akarom neki mesélni, hogy a rossz időzítés miatt milyen koncertekről csúsztam le, de egyik előadó sem jut eszembe. Felriadok, hogy megbizonyosodjam: nem szenvedek kezdődő Alzheimer-kórban.
A Lap, mint már mondtam, újjáalakult és egy hegytetőn, egy gyönyörű tornyos épületben indult el a szerkesztőség munkája, a falakon csodás festményekkel, színes növények között. Úgy tűnik, mindenki itt van, akire valaha büszkék voltunk a csapatban, sőt, fiatalok, tanítványaim is csatlakoztak hozzánk. És tőlem sem kérdezi többé senki, hogy hová tartozom.
Illik-e a sötét szemüveg és a maffiózó-kalap egy lófarokba kötött ezüstös hajhoz? Vagy Óbuda új divatot diktál?
Mostanában szélsebesen nőnek a körmeim. A hosszú élet jele-e vagy az elfarkasodásé?
Kékasszony meséli a Férfinak, hogy három és fél éves unokája a kezébe fogta az ő arcát és körbecsókolta. És a Férfinak eszébe jut, hogy Kékasszony ugyanígy tett vele több mint 40 évvel ezelőtt.
A csak nőknek fenntartott edző-teremben kecses fakanalat ajándékoznak azoknak, akik jól teljesítik a penzumot. Akinek a fenekén a párja nem tudja eltörni az ajándékot, annak rá kell dolgoznia az illető testrészre, mert még nem elég kemény.
A Legnagyobb Bohóc előadásán vagyunk egy nácik által megszállt városban, ahol Ch.Ch. élőben adja elő legnagyobb gegjeit, és hozzá tört franciasággal kommentál minden egyes mozdulatot. Végül híres kupléját énekli el, átdolgozva az aktuális helyzetre. Az előadás viharos sikert arat, utána együtt menekülünk.
Betérek egy hitközségbe, bár még semmit sem tudok a szertartásokról, éppen egy ünnep előkészületei közben engedi meg a rabbi, hogy távozzam, mert családom éppen Erecből tér haza, de megígérem, hogy az áldásra visszaérkezem. A környéket azonban átépítik, egyetlen taxi sem tudja megközelíteni, így egy nyitott platós kisteherautó visz ki a repülőtérre. De a reptérre vezető utakat is lezárták, se előre, se hátra nem tudunk haladni, a telefonvonalak némák. Ott vagyok egy nagyváros közepén, mégis a senki földjén.
Benne felejtem kulcscsomómat a levélládában, szerencsére jóemberek megtalálják. A könyvesbolt kirakatában meglátok egy ajándéknak szánt könyvet, a címét elfelejtem, az eladóknak a fehér borítót és az alcímet tudom elmondani. Kijönnek velem a kirakathoz, nem találják, nem is találhatják, mert a könyv alcíme teljesen más, ráadásul kék. Hazafelé a buszon megpillantok valakit, akivel valamikor közünk volt egymáshoz, de sosem teljesedtünk be. Este pedig amatőr módon belesétálok két karácsonyi akciót kínáló, magát egyetemistának mondó lány ajánlatába, engedve kedvességemet és jól karban tartott külsőmet dicsérő szirénhangjaiknak. Ezen felül a lelkemre kötötték, hogy ne terjesszem az akciót és hogy legyek óvatos a szeretőmmel, aki nincs. Egykor perverz álmaimban éppen ilyen lányokat képzeltem el, akik rajongóként betörnek hozzám, hogy aztán elnyerhessék tőlem méltó büntetésüket. Mindez egyetlen napon történt. Nem sok ez egy kicsit?
A Szűrtreáll előző fejezetei:
http://elmehunyor.blog.hu/admin/post/edit/8113552
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
