Kora reggel a szomszédos nagyáruházban. A mindig mosolygós, kerekarcú pénztáros hölgytől kérdezem, hogy hová tűnt a fekete Halls cukorka. Krisztina, akivel már régóta ismerjük egymást, tőle szokatlan módon fakad ki:
„Lehet, hogy van a raktárban, de nincs, aki kirakja. Harmincan voltunk, tizenhárman maradtunk. A többiek felmondtak, már máshol több pénzt kínáltak nekik. Akik maradtunk, vállalnánk a pakolást is, de a túlórát nem fizetik ki. Most már napközben rendszeresen a bolt végéig áll a sor, mert két pénztárnál többet nem tudunk működtetni. És közben gyalázat, ahogy ez a bolt kinéz. Múlt szombaton négy órán keresztül volt ez a torlódás, pedig még a főnökasszony is beült. Szépen vágunk neki az ünnepeknek. Jobb, ha a nem romlandó cikkeket előbb bevásárolják….”
Azt már korábban is megfigyeltem, hogy ebben a szupermarketben óriási a fluktuáció. Éppen csak megszokok egy-két arcot és már el is tűnik. Persze arról is vannak sejtéseim, hogy hol kínálnak többet ebben a szakmában, mint itt.
Krisztinával azért kölcsönösen szép napot kívánunk egymásnak. Reméljük, sikerül előcsalogatni az egyre sűrűsödő ködből.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.