Amikor ők ránk rontottak
„add meg magad” – ordítottak
de én nem tehettem
fegyvert fogtam s eltűntem
újra s újra más lett nevem
asszonyt gyereket elvesztettem
de sok barátra leltem
néhányan itt vannak velem
egy nő menedéket adott
a padlásán elbujtatott
mikor katonák jöttek
hang nélkül halt meg ott
reggel még megvoltunk hárman
estére egyedül maradtam
de mennem kell tovább
börtön nekem minden határ
ó a szél a szél csak süvít
a sírok között a szél süvít
a szabadság közeleg
s árnyaink visszatérnek
(1969)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
