GNL911

A spanyolországi Memoria Critika kiadó publikálta Jürgen Matthaus és Frank Bajohr történészek által összegyűjtött és kommentált „Alfred Rosenberg naplói, 1934-1944“ című kötetet, amely most először hozza nyilvánosságra “a holokauszt építészének“ is nevezett náci vezető feljegyzéseit.

A naplókról és a kommentárokról az ABC közöl részleteket. „Ön azt gondolja, hogy véletlen, hogy kétszer hívtam meg, hogy beszédet mondjon a Párt Napján. Nehéz nekem ezt így kimondani, de amikor Ön felől érdeklődik valaki, azt mondom, hogy ön a mozgalom legmélyebben gondolkodó agya. Ön a Nemzeti Szocializmus templomának atyja.” - mondta Adolf Hitler az antiszemitizmus fő teoretikusának és a „ végső megoldás” egyik ideológusának.

A naplók létezése régóta ismert, a tartalma is, de így, összesítve eddig nem jelentek meg.

Az egyik dolog, ami kiviláglik belőlük, az a Jospeh Goebbels iránti mértéktelen gyűlölet. Igaz, ez az érzés kölcsönös volt náluk és a naplók szorgalmasan referálnak arról, hogy Hitler milyen lebecsülően nyilatkozott arról, aki éppen nem volt jelen. Hitler ezzel a taktikával is próbált egyensúlyt tartani a miniszterei és bizalmi emberei között, azok pedig úgy viselkedtek, mint a gyerekek, akik apjuk szeretetéért versengenek, ugyanakkor félnek is tőle. - írja a lap.

A könyv szerzői szerint a „Keleti Elfoglalt Területek miniszterének” a bizalom ellenére be kellett mutatnia beszédeit Hitlernek jóváhagyás végett. Rosenberg azzal is igyekezett felettese kedvébe járni, hogy buzgón gyűjtötte az elfoglalt területeken azokat a műkincseket, amelyekből Hitler kiválogatta a linzi “ Führer múzeumá”-nak szánt kincseket.

A naplóban kicsinyes árulkodásnak tűnő megjegyzések is bekerültek 1939-ben egy fogadáson, például, Rosenberg hallotta, hogy Goebbels azt mondta:” Ha Hitler nem szerette az életet, akkor 1924 előtt kellett volna lépnie.”. Azt sem rejtette véka alá, hogy Göring megkérdezte tőle, hogy Von Ribbentrop őrült-e vagy idióta és elmondta, hogy tudomására jutott, hogy a külügyminiszter egyik rokonát kérte arra, hogy adoptálja, hogy meglehessen a „von” előneve. „Valószínűleg nem fizette ki érte a megegyezés szerinti pénzt és beperelték.”- idézi Rosenberg Göringet, aki még állítólag azt is hozzátette, hogy „ezek az imbecilisek lassan kikerülnek, de hatalmas kárt tudnak okozni.”

E kicsinyességeket félretéve a tallinni születésű, balti német Rosenberg úgy marad fenn a történelemben,mint “a végső megoldás” leghatározottabb védelmezője. A zsidókról szóló szavait mindig szélsőséges, zsigeri gyűlölet hatotta át, őket okolta hazája minden bajáért. Azt hajtogatta, hogy a zsidók és a bolsevikok gyakorlatilag azonosak, valójában, azonban csak ideológiai és politikai ürügyet keresett a faji döntésre. ”Össze kell kapcsolnunk a bolsevizmust a zsidókkal és meg kell akadályozni, hogy ez utóbbiak újra antibolsevikokká váljanak és újra megmérgezzék ma a győzelmes nacionalizmust.” Rosenberg, a könyv szerzői szerint meggyőződéses gyilkos volt, aki élete utolsó napjáig hitt abban, amit hirdetett.

A naplókban szerepel Francisco Franco tábornok is, akiről azt írta, hogy nem tetszik neki a zsidókkal szembeni magatartása. 1936-os bejegyzés: Franco tábornok nem akar semmit sem tudni az antiszemitizmusról. Nem világos, hogy ezt azért teszi-e, hogy tekintettel legyen a marokkói zsidóira, akik szorgalmasan fizetnek, vagy mert nem értette meg, hogy a judaizmus Katolikus Izabellán és Ferdinándon áll bosszút.”

Arról is irt, hogy egy évvel korábban meglátogatta őt Primo de Rivera, a Falange mozgalom alapítója, aki “ szintén nem beszélt a zsidókról.” Ez alkalommal azonban megosztott Rosenberggel egy gondolatot, amely nagyon megtetszett Hitlernek, amely szerint a pápa egy szabadkőműves és Spanyolország Toledóban meg fogja választani a maga pápáját. Hitler szerint minden katolikus országnak ezt kellene tennie…

A háború végén az amerikai hadsereg tartóztatta le és a náci hierarchia többi tagjával együtt ítélték el. Az emberiség elleni bűnökkel, az agresszív háború előkészítésével vádolták. 1946 októberében hajtották végre rajta a halálos ítéletet.