GNL911

1.

Világkörüli útra indulunk, amelynek a legizgalmasabb és leghosszabb részének egy dél-tengeri körút ígérkezik, a térképen nem is látszó szigetekkel. Nagyfiam felhív, hogy megvenné lágymányosi lakásunkat, ami már több mint 40 éve nincsen meg. Nem értem, hiszen boldog ifjú házas, minek neki egy másik lakás, de csak köti az ebet a karóhoz. Lehet, hogy így lepné meg Kedvesét és nagyobb otthonba költözhetnének még gyermekük születése előtt? De miért pont apja gyerekkori lakása kell neki, ahol soha nem járt?

2.

Bekerülök egy lágerbe, ahol mindenkit addig ver egy náci férfi és nő, amíg az áldozat bírja. De csak addig és akkor elengedik. Ha valaki bátornak látszik, még szerencséje is lehet, az ütlegek előtt szabadulhat, még étellel-itallal is kínálják. Elég csak viccelődni a sors kegyetlenségén és máris megpuhulnak. De vajon mindenkinél működik-e ez?

3.

Eltévedünk egy repülőtéren, mintha Törökországban lennénk, de várjuk ide a családot. Egyszer csak közlik velünk, hogy nem indulnak el, mert áthatolhatatlan köd ereszkedett Budapestre. És közben a repülőtérre is ráborul köd, még egymást sem látjuk, fél méter távolságból.

4.

Idegen utcában várakozom sok-sok csomaggal. Egy turistabusz vesz fel, a sofőr francia sanzonokat énekel, csatlakozom hozzá. Megadom a címet, ahová mennék. Megáll a busz, kiszállok a rengeteg csomaggal. Ugyanott állok, ahonnan elindultam. De akkor miért indultam el?

5.

Széthullófélben lévő házaspárok rendeznek házibulit, ahol mindenki álarcot hord. Minden megtörténik, ami megtörténhet ilyenkor. A murinak kisebb tűz vet véget, egy felborult gyertya miatt, de hamar eloltják a lángokat, senki sem sérül meg. A végén leveszik a maszkokat. Megjelenik 4 nő azonos arccal és 4 férfi ugyancsak azonos arccal. A párok ekkor esnek igazán egymásnak, de arcuk alatt már nincsen újabb, letéphető maszkok.