Helen Dukas, Albert Einstein titkárnője, archívumának gondozója éveken keresztül “ csepegtette” a nyilvánosság felé a nagy tudós mondásait. A közelmúltban jelent meg ezeknek a gyűjteménye Albert Einstein: az idézetes végleges könyve címmel, amely teljességében mutatja be humorát, művészi oldalát.
A könyvből az El País közöl részleteket:
-Amikor megkérdezték Einsteintől,hogy használhatják-e nevét egy gyomorfájási kúra reklámjához, így felelt: Nem engedélyem, hogy a nevemet kereskedelmi célú reklámokhoz használják fel akkor sem, ha, mint ebben az esetben,, állítólag, nem akarják becsapni az embereket.
Egyszer egy idős asszony azzal szólította meg az autóbuszon, hogy nagyon ismerősnek tűnik számára. Einstein: Igen, asszonyom, fotómodell vagyok. - Ez a harmincas években történt, amikor a tudós már olyan híres volt, hogy a szobrászok versengtek azért, hogy modellt üljön nekik.
Az évek múlásával tökéletesítette Groucho Marxéhoz hasonló stílusát. Nem gondolok a jövőre - mondta - úgyis túl hamar ér ide. - vagy: Hogy megbüntessen azért, mert nem tisztelem a tekintélyt, a sors engem is azzá változtatott. . - Még: Jól vagyok ahhoz képest, hogy túléltem a fasizmust és két feleséget. -A legenda szerint Einstein nőgyűlölő volt, ugyanakkor védte a nők jogait és abortuszpárti volt már a húszas években.
Fárasztotta a híressége, főleg azért, mert nem hitt a hízelgőknek, akik körülvették. Egy alkalommal össze akarták ismertetni egy másféléves kisgyerekkel, aki elkezdett sírni- Ő az első személy sok év óta, aki őszintén kifejezi, hogy mit gondol rólam - kommentálta az esetet.
Egyedi humora nyilvánult meg abban is,ahogy megpróbálta magától távol tartani azoknak az embereknek a tömegét, akik kézirataikat vele akarták véleményeztetni. A titkárnőjén keresztül a következőket írta nekik: Einstein professzor arra kéri, hogy a kéziratait kezelje úgy, mintha ő már meghalt volna.
A legelegánsabb és legtömörebb megfogalmazását a relativitásnak ugyan nem ő találta ki, hanem John Wheeler fizikus, aki azt mondta: Az anyag megmondja a térnek, hogyan görbüljön és a tér megmondja az anyagnak,hogyan mozogjon. De Einsteinnek a magyarázata, amelyet 1922-ben fiának adott arra a kérdésre, hogy miért olyan híres, nem marad el ettől: Amikor a vak galacsinhajtó bogár egy meggörbült levélen vonszolja magát, nem tudja, hogy az útja görbe. Nekem megvolt az a szerencsém, hogy megértettem, mi történik a galacsinhajtóval.
Az irodalom és a művészet, különösen a zene, fontos szerepet játszottak az életében. „Ha nem lennék fizikus, muzsikus lennék. Nagy élvezetet érzek a művészeti tárgyak láttán, a boldogság olyan intenzív érzései töltenek el, amilyeneket tudok megszerezni más forrásokból.”
Einstein hatéves korában kezdett el hegedülni és l920 - 1950 között tíz hegedűje volt. Elmélete igazolódását 1921-ben hegedű-vásárlással ünnepelte meg. Igaz, élete utolsó éveiben zongorára cserélte fel a hegedűt. Klasszikus ízlése volt: Bach, Mozart, Schubert - semmi Wágner. A zene, valószínűleg indirekt formában kapcsolatban állt a tudományával,a mindenség, a harmónia és az esztétika keresésében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
