Különleges kémiai reakciók következnek be az antik rómaiak által használt habarcsban, amely növeli az ellenálló képességét a kaliforniai Berkeley egyetem kutatása szerint- írja a La Repubblica.
Traianus piacai csaknem kétezer évig kitartottak a Quirinale lejtőin, túléltek háborúkat, földrengéseket, viharokat. Az épületegyüttes, amely Kr.u. a 2 században épült, egyike a korabeli műemlékeknek, amelyek lényegileg, legalább is szerkezetileg sértetlenek.
Azoknak az elemzéseknek az eredményei, amelyeket két évvel ezelőtt végeztek a Pozzuoli-öböl római kikötőjében, arra engedtek következtetni, hogy a vízzel való érintkezés tette a cementet különlegesen keménnyé. Most egy új tanulmány jelent meg a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben, amely olyan új elemeket szolgáltat, amelyek megmagyarázzák az antik anyag hihetetlen ellenálló képességét. A kutatás, amelyben amerikai, kínai és olasz kutatók vettek részt, megvizsgálta a habarcs kémiai összetevőit és rájöttek, hogy egyes elemei között létrejött különleges reakciók adják az ellenálló képességét. Egy antik titok, amely a kutatók szerint utat mutathat új, ellenálló és környezetbarát építési anyagok gyártásában.
A cement formuláját a római építők Kr. i.e. az 1. században tökéletesítették. A fő elemei: a pozzolana, vagyis a vulkáni hamu és abban a korban Pozzuoliban és Lazioban kitermelt iszap keveréke, a mész, valamint tufa és agyagdarabok. Ez utóbbiakat azért rakták bele, hogy kialakuljon az úgynevezett cementesedés.
Az anyag titkának kiderítésére a kutatók előállították ugyanezt a keveréket és 180 napig hagyták megkeményedni. Közben figyelték, milyen mineralógiai változások következnek be a belsejében, majd összehasonlították a Traianus piacainak falából kiszedett mintákkal. Rájöttek, hogy amikor ez a habarcs megkeményedik,a belsejében lévő anyagok kölcsönhatása következtében létrejönnek egy nagyon ellenálló ásványnak, a sztratlingitnek a kristályai és amikor a habarcs teljesen megszárad, ezek a kristályok egy rácsozatot képeznek, amely lehetetlenné teszi a repedések terjedését. Így az anyag ellenáll a mechanikus és szeizmikus hatásoknak.
Ez a cement, azon kívül, hogy tanúsítja az ókori építők tehetségét, azért is értékes lehet, mert új, kevéssé szennyező cementfajtákat lehet a mintájára kifejleszteni.
A modern cementgyártás kb. 7 % széndioxiddal szennyezi minden évben az atmoszférát. A rómaiak által használt habarcs, amely 45-55 %-nyi tufát és agyagot tartalmaz sokkal alacsonyabb hőmérsékleten állítható elő, így jelentősen lecsökkenhetne a széndioxid szennyezettség, és az anyag is tartósabb lenne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
