GNL911

Nagyanyámmal beszélek telefonon, pedig ott ül velem szemben. A velem szemben ülő legfeljebb 65-70 éves lehet, a kagylóból szóló hang viszont már a 90 közelié. Húsvétra kellene süteményeket venni, de előbb eszembe kell juttatnia, hogy mi is az a Húsvét, mert elfelejtettem. Csupa olyan süteményt említ, amiket ő is finomakat tudott főzni, de épp a kedvencemet, a szilvalekváros hájas tésztát felejti el.

Újra forgatják modern körülmények között a Tenkes kapitányát. Nekem a Tábornok szerepe jut, akit terroristák rabolnak el, de egy kis falu lakóinak segítségével el tudok menekülni. Holott azt mondják, nem is labanc-érzelműek.

Több mint tíz éves habozás után rászánom magam, hogy megmutassam Életemnek Kubrick Mechanikus narancsát, mert bár tudom, hogy nem bírja a filmes erőszakot, ezt akkor is látnia kell egyszer. Az általam féltve őrzött felvételen azonban egy ismeretlen borzalom látható, még a vérfagyasztó, elektronikussá tett Purcell-nyitányt is ellopták belőle.

Tv-műsort szerkesztek és egy olyan bugyuta énekesnőnek a klipjét akarják rám erőltetni, akinek az arca messziről úgy fest, mint egy leborotvált Vénusz-domb. Azzal tudom csak elhárítani, hogy a műsor 10 éven aluliaknak készül.

Újra felbukkannak a neten az odaadó fekete lányok, akik rossz magyarsággal vagy még rosszabb angolsággal akarnak ismerkedni velem. Régebben fotót is mellékeltek magukhoz, és azzal csábítottak, hogy valami bukott diktátor a felmenőjük, akinek vagyonmentéséhez kérik segítségünket az ő istápolásuk mellett. Már az odaadó fekete lányok sem a régiek.

A villamoson találkozom egy régi barátnőmmel, aki mindig meggyónta, ha éppen megcsalta velem a párját, majd hazafias érzéstől vezéreltetve előbb hozzáment egy erdélyihez, később együtt jártak tüntetni a Kossuth-térre a baloldali kormány ellen. Megállapítjuk egymásról, hogy mindketten kiváló formában vagyunk, és szorosan egymáshoz tapadunk a villamoson, de a Moszkva téren le kell szállnunk, így az induló aktus abbamarad. Elég is volt ennyi múltidézésnek.

Hosszasan várok háziorvosom rendelőjében, mire megérkezik az egykor fess, nők által bálványozott doki, és felkér, hogy legyek az asszisztense, mert már elege van a sok hisztis nőből, akik mostanában legfeljebb egy hónapig bírják ki mellette. Mivel éppen nincsen munkám, beállok, úgyis az orvosi rendelőben mindig a legjobb a vérnyomásom.

Vajon miért huszonöt év után jövök rá arra, hogy a magát királynőnek képzelő egykori szerelmemnek hangja, tekintete olyan volt, mint a Hyppolit, a lakáj elkényeztetett Terka kisasszonyának?

A lottózóban kifüggesztették egy lakozott fakeretben a Tízparancsolatot. Nem tudok rájönni, hogy vajon melyik vonatkozik a szerencsejátékosokra, hacsak az nem, hogy „Isten nevét a szádra hiába ne vedd.”. Mellette Teréz anyának tulajdonított bölcsességek az életről hasonló kiállításban. Ez már közelebb jár az idejárók lelkületéhez. „Az élet álom - tedd valósággá.”

Felháborodott a világ, hogy karikaturistákat gyilkoltak meg iszlám terroristák. Rettenetes. Csak azt felejtik el, hogy kik kezdték el felfegyverezni őket nagy mértékben már a 80-as évek elejétől az Afganisztánt megszálló szovjetek ellen, és kik tömték fegyverekkel mindkét oldalt az iraki-iráni háborúban. Felháborodott a világ, hogy milyen barbár kínzásokat alkalmaznak az Iszlám Állam rendőrei nőkkel szemben. Ez is rettenetes. Csak azt felejtik el, hogy alig néhány évtizeddel ezelőtt kereszténynek mondott rendszerekben hogyan kínozták a nőket Brazíliától Chiléig. Megint rá kell jönnünk, hogy a gonoszság, az ideológia független minden hittől és ideológiával, bármilyen maszlaggal is próbálják leönteni. A legrettenetesebb, hogy képtelen vagyok szolidaritást vállalni a lemészárolt karikatúristákkal.

„Kedves Piroska! Hozzájárulását kérjük Öntől díjmentes szolgáltatásunk átnyújtására” – kapom a legfrissebb reklám e-mailt. Piroskának még soha nem neveztek, már ezért megérte megérni ezt a napot. Még aznap kaptam egy levelet a nyugdíjfolyósító intézettől, Dallos Mihályné névre. Most már tényleg el kellene gondolkodnom azon, hogy ki vagyok én…

Újabb hasonmásra bukkantam. A közeli bolt egyik új pénztárosa egy parányi kislány, lenszőke, kék szemű, halvány bőrű, szemüveges. Még gimnazista koromban ismertem egy ugyanilyen pöttöm lánykát, akit mindenki dédelgetett. Csupán az nem egyezik, hogy őt Lilliannak hívták, a pénztáros gyermek pedig Ágnes. Valahogy nagyon nem illik hozzá…

Lehet-e égi jelnek tekinteni, ha egy lakásban 12 órán belül kétszer van rövidzárlat? És azt, hogy másfél év után sikerült megjavítanom 500 ponttal pasziánsz-rekordomat? Lassan én leszek a Pinball Wizard. Ideje lenne szektát alapítanom, hátha valami pénzt is hoz.

Barátaimmal kirabolunk egy rendőrautót, hogy biztonságosan létrehozhassunk egy völgyet, ahová csak szabad gondolkodású és cselekvésű emberek tehetik be a lábukat. Sokan próbálkoznak különböző trükkökkel, de a szemük állásából pontosan tudjuk, hogy ki kicsoda. És furcsa módon a rendőrség nem bukkan a nyomunkra.

Egy régi hölgytanítványom, akinek soha nem kellett női mivoltát bizonygatnia, napok óta azt álmodja, hogy férfivá vált. Lecsábítom egy szabadtéri uszodába, ahol teljes nőiségében meztelenül jelenik meg, és vállalja a kihívást egy úszóversenyre. Közben Anyám is megérkezik a medence szélére, hogy szurkoljon nekem, és mintegy mellesleg köznevetség tárgyává tesz egy fasiszta fiatalembert, aki otromba módon udvarolni próbál neki. Már másznék ki a medencéből, otthagyva pucér versenytársamat, hogy leüssem a fickót, de addigra teljesen megsemmisülve elkotródik, miután Anyám ékes olasz nyelven kiosztotta őt.

A Titanic nyálas szépfiúja felnőtt és gátlástalan brókerként undorítóbb, mint valaha. Legjobb pillanataiban azonban a Citizen Kane fiatal O.W.-jére, és a Shining J.N.-jára emlékeztetett. Kokain, kurvák, kápé, ennyi lenne az élet? Kokainra nem vágyom, a kurvák már megvoltak, a kápé, az jöhetne, de öneladó agresszivitást legfeljebb génmanipulált állapotban kaphatnék.

Két jó barát találkozott. Az egyiktől elvették a hazáját és újat választott magának. A másiktól is, de ő marad. Az egyik megteremtette profi módon a függetlenségét, a másik megmaradt örök álmodozónak. Miközben a világhelyzetet értelmezték, ki-ki a maga módján, jött a hír egy kiváló kolléga haláláról, akit legyőzött az agydaganat. Alig néhány másodperc múlva a két méteres pincérlány egy meggyújtott mécsest hozott az asztalukra. Ő persze nem tudta, mi történt, csupán a hangulatvilágításhoz próbált hozzájárulni. Ez meg is törte a szomorúság pillanatát, hamarosan a néhai kolléga egykori, jó seggű barátnéjára terelődött a szó, akinek előző férje, szintén nagy tehetségű médiamunkás, ugyancsak a rák áldozata lett. Amikor a két jó barát elvált egymástól, a másik, az öregebb, fura távolságot kezdett érezni kettejük között és csak remélni merte, hogy a saját tehetetlensége miatt érzett irigységét.

Álmatlanságban szenvedek, mint Szindbád. Pedig jobb lenne sokszor inkább téli álmot aludni.