Van-e bárkinek joga azt mondani egy apró hiba és fél percnyi ismeretség után, hogy elindultam a hanyatlás útján? Ha ezt bárki is megengedheti magának, onnan már csak egy lépés a Tajgetosz. És ki tudja, hogy az, aki ilyent kijelent, volt-e valaha szellemi erejének csúcsán?
Ha az Ördög ma élne, hacker lenne és kivédhetetlen reklámokkal, spamekkel térítene le minket a helyesnek vélt útról. Távozz tőlem sántán!
Életem során sokkal többször hallottam Isten nevét szitokként, átokként elhangzani. Én magam sem igen emlegetem másképpen. Igaz, még soha nem mutattak be minket egymásnak.
Elkezdték a forradalmat nélkülem. Abba is hagyták. Talán azért, hogy ne maradjak ki belőle, mint 25 évvel ezelőtt, amikor annyira el voltam foglalva tyúkszaros magánéletemmel, hogy csak foszlányokba jutottak el hozzám a dolgok. Köztük egy agresszív fiatalember beszéde, amely után csak annyit mondtam: csak tőle mentse meg az országot a jóisten, ha van. Nincs.
Gyermekkoromban sokat gúnyoltak ügyetlenségem, gyenge fizikumom miatt. Vajon a sok egykori gúnyolódó mi tett le azóta az asztalra? Tudják-e egyáltalán, hogy mi az az asztal?
Amikor 11 éves voltam, egy velem egykorú lány bújócskázás közben a sötétben egy macskát dobott az arcomba. Mégsem követtem el egyetlen atrocitást macskák ellen, nem is félek tőlük. A nőkről ugyanezt már nem merném állítani.
A félelem indokával elháríthatunk néhány fontos dolgot, amit meg kellene tennünk. Önmagunk szellemi-lelki lenullázásának, nyájjá válásunk magyarázatára azonban roppant kevés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
