öreg műhold vagyok ma éjjel
gyenge jeleket bocsátok ki messziről
alacsony fokozaton
hol vannak most a bolygók?
gondolj bele az űrhajós bánatába
aki egyedül van a holdon
képzeld el hogy kilépsz a szobádból
és rájössz hogy a Holdon vagy és a távolban látod a Földet
végül is nem lehet ez olyan rossz
legalább senki sem bánthat onnan
szúrnak az emlékek mint a napalm és égnek
évekkel később is égek
forró vagyok
hőség vagyok
forró az éjjel mert élek
lélegezd be testedet
más testeket
önpusztító vágyat gerjeszt bennem a hőség
akarlak téged
mint egy kórt kapd el a tüzet
lövöldöztek odakint az éjjel
közel szóltak
itt az utcák mocskosak mindent befed a szórt festék
ez a város vicc kifordult paradicsom
mit ájulásig erőszakoltak
vigyázz az arcoddal
vigyázz a szemeddel
vigyázz mit mondasz
semmit nem vonhatsz vissza amint teszel
minden cselekedet igaz
az embereket nem érdekli a bocsánatkérés
ha elveszted a fejed
összes kártyádat kiteríted
mindent megadsz nekik hogy szétszedjenek
vigyázz azzal amit megmutatsz
vigyázz azzal amit visszatartasz és arra hogy miképp teszed
van aki úgy olvassa az arcokat mint az újságcímeket
hol vagy ma éjjel magányom?
ülök a szobámban
bömböl a zene hogy elűzze gondomat
volt itt egy nő tegnap este
nehéz volt ki nem lépni a dolog kellős közepén
hol a szívem visszhangja?
találok-e valaha valakit
aki elveszi a szám keserű ízét?
magam vagyok a magány
bár hiányozhatna valaki
6.
nem lesz számodra Valhalla
lesz neked egy tv-készülék és egy sör
amelyek csapdaként várnak rád
nem lesz dicsőség
visszajátszások és fekélyek lesznek
álmatlan éjszakák lesznek
nők bámulása sajnálkozások
remények és álmok
egy lecsúszó harcos gondolatai
de eldobtad a harcot
nem lesz valós élet
de lesz alkohol cirkusz
bánat féltékenység
nem lesz semmi életvonalad végén
hacsak egy kommersz apa nem
ne érints meg
túlságosan jól vagyok
szétesem
csak a fájdalmam tart össze
Willie Loman
mindened elkelt
rossz hír egy ügynöknek
azt hitted táncolsz
pedig csak letaszítottak
leülök a város minden buszmegállójában
igyekszem mindent megérteni
a zaj és a kosz rámtelepszik
felbőgő motorosok elszakadva semmibe tartanak
éjjel szirénákat helikoptereket hallgatok
a furcsa tv-erőszak szétszabdalja a levegőt
lusta, közönyös lövések
mindennapi vajaskenyerünk
odakint
négy lövés
egy sikoly
valaki üvölt: fuss fuss
aztán csend
nincsenek zsaruk
semmi
ne cselekedj reakcióval
reagálj akcióval
ha megőrülsz nem lesz semmi
ha megőrülsz nem lesz senki
senki sem tart meg
senki sem szeret meg
senki sem szól hozzád
de nem számít
nem számít ha a falak szürkék
vagy ha az idő üres és magányos
és fütyülve sziszegve jár mint szél magas gyomok között
folyton csak nevetek és vállat vonok a halálnak
sosem ismertem a valós élet egyetlen pillanatát
nézzetek agyatlan iránytalan rohanok
előre
magányom oly széles hogy túlnőtt rajtam
mögöttem jár átokföldje mely lépést tart velem
néha vállunk összeér
mintha fogak mélyednének a húsomba
új különös sivatagcsík nyílik előttem
nem öljük meg egymást
lépésről lépésre gyilkoljuk magunkat
mindig lesz valaki aki
segít neked
hogy vérrel töltsd meg a cipőd
hogy megtöltsd agyadat dologidővel gyilokidővel
néha te magad vagy
megtanultam
néha jobb befogni a szánkat
és egy másik bolondot hallgatni
az élet nem emlékezik nem felejt
önmagának értéktelen
nem törődik veled
nézd csak mily könnyen kilép a szobádból
hozd be isteneidet
mielőtt megrozsdásodnak
ifjú
ki lyukas zsebbel születtél
kit ott hagytak a
Sugárúton üvölteni
szedj fel egy várost
bármely várost
(1991)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.