Vannak politikusok, akiket a tények nem zavarnak. Vannak sportriporterek, akiket a mérkőzés nem zavar. Kár, hogy csak az utóbbiakat lehetett hanglevétellel ártalmatlanná tenni.
Előadásokat hallgattam, amelyben politológusok, szociológusok, jogászok beszéltek arról, hogy a hatalom lábbal tiporja a szabadságjogokat. Arra a kérdésemre azonban, hogy meddig tűri ezt a magyar nép, és hogy egyáltalán kell-e a szabadság a magyar népnek, nem válaszoltak. Lehet, hogy nem is ismerik ezt a szót.
Meher Baba 54 éven át hallgatott, mégis többet tanult tőle a világ, mint azoktól, akik egy pillanatnyi csendet sem tudnak elviselni.
58 éves lettem. Még megvan az összes fogam. Tulajdonképpen 28+4 db ½, mert egyik bölcsességfogam sem jött ki teljesen. A bal fülem már nem bírja sem a túl hangosat, sem a túl éleset, és kifejezetten fáj a füttyre. Azért az ihletett pillanatokban a Zene még mindig a legjobb.
Mosogatni már csak szemüvegben tudok, azt sem tökéletesen, de azért nyáridőben tudok gyönyörködni a csodás női lábakban és még csak hasra sem esem, mert a lábam elé nézek. Agyam túlélte az összes kártevőt és a józanságot is. Szürkeállományom gigabájtjai még bővülnek, de a régieket sem kell lecserélni. Befogadok és továbbadok, ennél tökéletesebb szellemi állapot nincsen. Már vissza tudok nézni azokra, akiknek én mutattam meg a sok lehetséges út egyikét – remélem, senki sem pusztul bele - miközben saját utam vége sem látszik.
Testlelkem tökéletes harmóniában fonódik össze Életemmel. Az évek csak szépítenek és erősítenek minket és még messze vagyunk az Egy-Lét csúcspontjától.
Hitemet még nem találtam meg, a legfőbb Caminóm is várat magára, lehet, hogy csak belül jön el egyszer. De hát tudjuk Jim óta, hogy az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen áldottak, így aggodalomra semmi ok.
Forradalmat már aligha csinálok. A 68-asok azt mondták, hogy ha húszévesen nem vagy forradalmár, nincs szíved, ha harmincévesen forradalmár vagy, nincs eszed. Már pedig én a legjobban először 15 és 19, majd 30 és 45 között lázadtam. Mára megelégszem a ius murmurandisszal, amiből néha az írástudók hangos dühkitörése lesz. Kár, hogy belső békémet nem tudom elterjeszteni, mint egy gyógyíthatatlan ragályt.
Az élet olyan, mint egy óriás palacsinta. Rajtad áll, hogy mivel töltöd meg, utólagos reklamációnak helye nincs.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
