GNL911

 Amikor egy ápolatlan külsejű KGB tiszt besétált 1992-ben Rigában, Lettország fővárosában a brit nagykövetségre, első kéréseinek egyike az volt, - az után, hogy egy csésze teával kinálták – hogy az egyedülálló gyorsírásos feljegyzéseket, amelyek Moszkva külföldi hírszerző tevékenységéről készültek, s amelyeket kicsempészett a Szovjet Unióból, hozzák nyilvánosságra.

22 évvel később, Vaszilij Mitrohin kívánsága kezd valósággá válni, mivel a 2000 sűrűn gépelt jegyzetek, amelyeket a KGB archívumából szerzett, hamarosan nyilvános lesznek a közvélemény számára. A dokumentumokat, beleértve a több mint 100 oldalt, amelyet a KGB igényeinek szenteltek, a hidegháború éveiben az „ügynökök telepítése és ellenőrzése” Angliában, témájában, a Whitehall vizsgálatai után elérhetővé tették a Cambridge-i egyetem Churchill Archives központjában.

Szó van a feljegyzésekben Melita Norwoodról is, aki a Kommunista Párt tagja volt, és a British Research Association titkáraként a nukleáris rektor technikáján dolgozott, s akit 1935-ben a szovjet hírügynökség a TASSZ, Rothstein nevű akkori tudóstója szervezett be. A róla szóló KGB feljegyzés szerint a Hola fedőnevű Norwood „egy sor a nukleáris energiával kapcsolatos anyagot juttatott el, amelyeket főnöke páncélszekrényéből emelt ki, lefényképezte, majd visszarakta őket”: Norwood-ot „hosszú évekig folytatott kiváló munkájáért” Vörös Zászlórenddel tüntették ki és élete végéig érvényes, havi 20 font életjáradékot kapott.

Egy baloldali hetilap, a Tribune szerkesztője, fedőnevén Dan, azt a feladatot kapta, hogy a „KGB propagandájára épülő” cikkeket jelentessen meg, és ellenszolgáltatásul 200 fontot kapott. A feljegyzések azt is leírják, hogy Guy Burgess a híres Cambridge-i kémcsoport tagja „állandó alkoholos befolyásoltság alatt volt” és 1945 első felében 389 dokumentumot juttatott el a KGB-hez, majd később 1949-ben újabb 168-at. Donald Maclean- ről is azt írták, hogy „állandóan részeg, és nem tud titkot tartani, mivel szeretőjének és bátyjának is beszél a munkájáról”:

A Mitrohin által lemásoltak között van egy melléklet, amelyben azt javasolják a KGB-nek, hogy Nagy-Britanniában 200 személlyel létesítsenek kapcsolatot A feljegyzések aprólékos részletezéssel rögzítik, hogy a KGB hogyan figyelte a lengyel bíboros Karol Vojtyla, a későbbi II. János Pál pápa prédikációit és találkozóit.

A dokumentumok szerint Philip Agee, volt CIA tiszt, aki nyilvánosságra hozta az amerikai ügynökök listáját, a KGB által nyújtott anyagot használta fel. 1960- 70 között beépült a radikális amerikai magazinba, a Ramparts-ba amely, állandóan ellenezte a vietnami háborút, valamint publikálta Che Guevara naplóját. Szó esik Jurij Andropovról is, a KGB akkori főnökéről, későbbi szovjet pártfőtitkárról és arról hogy milyen szerepet játszott az 1968-as prágai tavasz megbuktatásában. A Mitrohin-dokumentumok tartalmaznak egy hosszú listát, elsősorban szerkesztőkről és diákvezetőkről, akikhez 15 „tapasztalt hírszerzőt” rendelt Andropov a KGB által „Progress”-nek elnevezett operáció megvalósítására.

Az FBI úgy jellemezte a Mitrohin-feljegyzéseket, mint „a legteljesebb és kiterjedt hírszerzést, amit valaha is bármilyen forrásból kaptak”. Mindazonáltal, hírszerzési elemzők és néhány szovjet disszidens arra figyelmeztetett, hogy a KGB jelentősen eltúlozta kapcsolatai számának és akcióinak jelentőségét, egyrészt, azért hogy jó benyomást keltsen a szovjet vezetésben, másrészt növelje költségvetését.

1999-ben óriási szenzációt keltett, amikor Mitrohin és Andrew könyvet jelentetett meg a feljegyzésekről és Norwood-ról. Annak ellenére, hogy erős kritikák érték az M15-öt az ügy kezelése miatt, igyekezett csökkenteni annak jelentőségét, azt állítva, hogy”egy atom-kém értéke azokhoz a tudósokhoz képest, akik megépítették a szovjet atombombát, marginális.” Norwood 2005-ben halt meg.

Mitrohin a feljegyzéseket 1972-ben és 1984-ben másolta le, amikor felügyelte a KGB külföldi hírszerzési archívumának átszállítását a Ljublankából az új moszkvai központba. A jegyzeteket kicsempészte, a dácsájában lemásolta, és a padló alá rejtette azokat.

1992-ben egy éjszakai vonattal Rigába utazott utcai árusként öltözve, és a dokumentumokat öreg ruhák és kolbászok közé rejtette el. Először az amerikai nagykövetségre ment, de visszarettent a vízumért várók hosszú sora miatt.

Ezt követően ment a brit nagykövetségre, ahol egy fiatalember – mielőtt kapcsolatba lépett az M16-al, amely később kijutatta őt és családját Angliába – megkérdezte, hogy nem kér-e egy csésze teát? Mitrohin 2004-ben halt meg Angliában.. Könyvének társszerzője Andrew megkönnyebbültnek jellemezte a volt KGB tisztet, olyan valakinek, aki a Szovjetunióban saját magán kívül, senkiben sem bízhatott meg.