GNL911

Fürdőmedencés buliba keveredem. A színpadon egy cérnahangú fiatal leányzó, akit kis híján lezavarnak a színpadról, de szerencsére érkezik Életem, aki besegít neki, sőt, egy idő után már egyedül énekel. Tomboló siker. Közben beszivárog három ismerős arc: az első kollégiumi zenekar, amelyben felléptem még 1972 tavaszán. Öcsinek most is olyan kedves, őszinte mosolya van, mint régen, csak a haj nem veri már a vállát, Menya viszont hatalmas szakállt növesztett, és göndör fürtjeiből óriási hajkoronája van, most is zenél, annak ellenére, egy balesetben sok évvel ezelőtt elvesztette egyik keze három ujját. Már rajta is van a színpadi vékony fekete nyakkendője. Átsunnyog a téren Béker, a Disznó is, az egykori dobos, aki nem volt hajlandó annak idején fellépni egy nosztalgiabulin arra hivatkozva, hogy ő már megkomolyodott, de most ezt az alkalmat ő sem hagyja ki. Már csak Cső hiányzik, a szólógitáros, aki a Szovjetunióban tanult, olajmérnök lett, és azóta sem tud róla senki. Öcsi, az énekes azonban bizton állítja, hogy előbb-utóbb meg fog érkezni, itt az idő, hogy próbáljunk. Magzatpózban ébredek. Mostanában feltűnően sokszor álmodom, hogy zenélek.

Egy nagykövetség kertjéből kell egy ritka gyógynövényt ellopnom Életem egyik kúrájához, és már miután kipróbáltam mindenféle utat a tűzoltólétrától a kötélhágcsóig, kiderül, hogy kaptam egy meghívót egy fogadásra, amelynek leple alatt könnyedén lophatok, mert a vendégeket úgysem ellenőrzik.

Felirat a Rómain: parkoló cédula az őrnél. Alatta: őrzés nélküli parkoló.

A műtőben lőtték le a lőtt sebekkel operált férfit. Az orvosokat és a műtősöket életben hagyták.

Egy tudathasadásos lányt gyógyítok ki bajából azzal, hogy ráébresztem: nem követte el azokat a szörnyű tetteket, amelyekkel folyamatosan vádolja magát. Amikor végre kitisztul az agya, akkor ismerem fel: az egyik legszebb lány volt az általános iskolai osztályban, sudár alakjával, koromfekete hajával. Legalább 40 éve nem is tudok róla.

Még soha nem fordult velem elő, hogy egy jól ismert zenekar neve, amelyet ráadásul szeretek, amelynek tagjait személyesen is ismerem, egész este ne jusson eszembe, még a régi jó ábécés módszerrel is. Még akkor sem tudtam, amikor felébredtem az eső kopogására. Különösen riasztó volt, hogy a betűrendnek egészen más helyein véltem keresni, inkább a második felében, és valami latin kifejezésben gondolkodtam, holott a sor elején volt és angol név.

A Níluson utazunk egy hihetetlenül hosszú hajón, amelynek Tuareg a neve. Gondolunk egyet Életemmel és a habokba vetjük magunkat, ha a helyi gyerekek mernek benne úszni, mi bajunk lehet? Amikor visszaúszunk a hajóhoz, akkor figyelmeztet bennünket a személyzet, hogy a hajó orrában napozik őszentsége Ferenc pápa. Tisztelettudóan biccentünk felé, ő vissza és mindenki folytatja üdülését.

Meglátogatom barátomat Pozsonyi úti házában, ő a kapu előtt vár. Felmegyünk az emeletre, csengetünk, de édesanyja, aki otthon van, nem nyit ajtót. Egy ideig próbálkozunk, barátom előveszi a kulcsát is, de belülről bezárták az ajtót. Nincs más hátra, ketten neki veselkedünk, és betörjük. Az idős asszony, az ország egyik legidősebb aktív ügyvédje, egykori lágerlakó, éppen ír valamit. Kérdezzük tőle, hogy miért zárkózott be. „A Papa fél” – feleli. Csodálkozva nézek barátomra. „Hiszen édesapátok már nyolc éve meghalt”. „Dehogy is halt meg, tavaly volt 100 éves, mindannyiunkat túl fog élni” – feleli barátom.

Felszáll a villamosra az egyik exem és sértegetni kezd, mire ott, mindenki előtt, pofon vágom. Mire ő vissza. Ezt követően megnyugodva leszáll. Én maradok.

Egy calabriai körmeneten Szűz Mária szobra fejet hajtott a helyi „keresztapa” előtt. Az érsekség vizsgálatot ígér. Pedig a Szűzanya pontosan tudta, hogy ki az Úristen.

Iskolába járok és minden órát más teremben tartanak. A folyamatos költözködés közben állandóan elhagyok valamit, és mire visszatérek az előző terembe, már ott is óra folyik és nem hagynak keresni.

Sátortábor egy folyó partján. Minden sátrat egy töltésen állítottak fel, és egy szemüveges, savanyú képű fickó végigjárja valamennyit. Minden sátorban szeretkeznek, de amikor a bánatember rájuk tör, mindenki sietve összeszedelőzködik. Csak egyetlen pár nem hagyja magát zavartatni. Azok mi vagyunk.

Az útfelújító exkavátor használaton kívüli visszapillantó tükrére egy levágott női fejet tűztek fel. A test többi része felett már sínek húzódnak.

Szívesen hallgatnék valami jó kis néger munkadalt – mondja Életem a baracklekvár-főzés előtt. Gyors pillantás a kazetta-polcra – ilyenkor jobb, mint a lemez, mert tovább tart – és megtalálom a Rolling Stones korai kislemezeit, a Getnótól a Paint It Black-en át a Little Red Roosterig. Életem táncra perdül, kígyózik a teste, egyetlen gyönyörű érett érzékiség tetőtől talpig, miközben keveri a baracklekvárt. Még ez az édes nedű is szebben aranylik tőle.

Megszokott piások a kisbolt előtt, az árkádok árnyékában. „Lenyúlták hárommillió forintomat ezek a mocskok. Vajon mire költik?” „Dúlik ám a tatárjárás” – mondja rá a másik. Vajon hány kutyaugatás kell ahhoz, hogy az égig hallatszódjon?

Tíz évi börtönre ítéltek Floridában egy 36 éves, kétgyermekes asszonyt, aki háromszor is elcsábított egy 12 éves fiút: kétszer egy erdőben, egyszer pedig az autójában. Ezen kívül még több rendbeli erotikus sms-eket és hasonló tartó Facebook-üzeneteket is küldött ifjú szerelmének. A nőt végül a fiú anyja jelentette fel. A bíróság nem kérdezte meg az áldozatot, hogy vajon zaklatásnak vette-e a vádlott erkölcstelen cselekedeteit.

Egy kalasnyikovot vennék, de nem lehet leírni az adóalapból. Ellenben, ha beiratkozom egy ágyúöntő tanfolyamra, akkor minden rendben van, mert elszámolható művészeti tevékenység-kiegészítő, vagy oktatás címszó alatt. A forradalom szempontjából édes mindegy, hogy melyik könyvelési rovatba kerül.

Mindig tudtam, hogy tele van a világ hasonmásokkal, olyanokkal, akik egymás természetes klónjai, vagy pedig asztrológiai ikrek, mint a Két Lotti. De az egyik reggel két olyan nőt is láttam fél órán belül, akik az általam ismertek 20-30 évvel korábbi önmagukat hozták vissza. Ki tudja, nem voltam-e áldozata egy kozmikus időzavarnak.

Régen csókos szájúnak mondták az érzéki ajkú nőket. Később másnak. Manapság egyre többen vannak. Pedig lehet, hogy a csücsörit csupán a fast foodokban és a mozikban felszolgált üdítők mellé adott szívószál okozza.