Rosa Sala katalán írónő és Placid Garcia-Planas történész nyolc ország archívumaiban végzett kutatómunka után publikálták “ A márki és a horogkereszt” című könyvüket, amelyben César González Ruano újságíró sötét múltját tárják fel. /
González-Ruano / 1903 - 1965 / olyan költő akart lenni, mint Baudelaire, végül azonban az újságírásban tűnt ki. Volt tudósító Rómában, Berlinben, Párizsban. Emberi és politikai magatartását illetően azonban mindig keringtek körülötte kétszínűségére utaló híresztelések.
A két kutatót az indította a könyv megírására, hogy 2002-ben egy volt ellenálló azzal vádolta, hogy a második világháború idején részese volt azoknak a zsidóknak a meggyilkolásában, akik Andorrán keresztül akartak elmenekülni. Nyomozásuk során fény derült az egész aljas múltjára.
Számos dokumentum bizonyítja, hogy antiszemita, a nácizmust dicsőítő cikkeket irt Göbbels számára. Sőt, még egy olyan részlet is, hogy a fizetséget aszerint kapta, hogy saját nevével írta alá azokat, vagy álnéven, hogy teljesen saját kútfőből vagy egy Madridban illegálisan élő náci ügynök írásából inspirálódott, esetleg azt egészítette ki.
A kutatók azon lepődtek meg a legjobban, hogy a terhelő adatok zömét a német náci és az olasz fasiszta hatóságok dokumentumai adták. Kiderült, hogy még azok sem bíztak benne, figyelték, jelentéseket írtak róla. Míg a német diplomácia úgy dicsérte, mint az egyetlen spanyol újságírót, aki valóban megérti a fasiszta faji törvényeket, a spanyol francoista Falange lapja, az Arriba Espana már arra figyelmeztette hogy a náci biológiai alapú antiszemitizmus szemben áll a Falange szellemével.
Bizonyítékok kerültek elő arról is, hogy Ruano zsidó vagyonokból gazdagodott meg, hamis menlevelekkel üzletelt, majd becsapta, kifosztotta, sokszor a halálba kergette hiszékeny ügyfeleit. Például, Párizsban is egy ilyen lakásban élt és az egyik szomszéd tanúskodása szerint eladogatta az ott talált értékes képeket, bútorokat. 1942-ben dr. Wissmann, a párizsi német követség titkára a következőket írta róla: „Ruano kártékony kalandor, aki Berlinben márkinak adta ki magát. Annak ellenére, hogy a propaganda-minisztérium bőségesen szubvencionálta, nagy adósságokat maga mögött hagyva, sebtében kellett elhagynia Berlint. Most itt él nagyvilági életet, hála a feketepiacnak, a kitartottságnak és a menleveleknek.”
Az olasz titkos rendőrség szerint Ruano “a maximális mértékig gyanús volt. A francia ellenállók “teljesen degeneráltnak és romlottnak” tartották.
Amikor nyilvánvalóan tiltott üzelmei miatt bebörtönözték a párizsi Cherche-Midi utcai katonai börtönbe, az ellenálláshoz tartozó cellatársai előtt ellenállónak mondta magát, majd, miután bizalmukba férkőzött, besúgta őket a börtönőrüknek.
A szerzők megtalálták a France Libre bíróságának 1948-ban hozott ítéletét, amely húsz évi börtönbüntetést szabott ki számára távollétében, mivel akkor már Spanyolországban élt.
Az alapítvány, amely 1975-től kezdve ítélte oda a Gonzalez-Ruano újságírói díjat, a könyv megjelenése előtt megszüntette azt. Jobb későn, mint soha…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
