Első levele egy megállapítás: a 12 éves Truman írta a vérszerinti apjának ( Arch Person): ” Mint tudod, megváltozott a nevem, Personról Capote-ra, és hálás lennék, ha a jövőben csak Truman Capote-nek hívnál, mivel immáron mindenki ezen a néven ismer” Az utolsó, 1982 keltezésű, egy távirat, amelyet Jack Dunphy-nak küldött, aki 1948 óta a társa volt. Érezhető benne annak az embernek minden szorongása, aki hamarosan lelép a színről.” Hiányzol, szükségem van rád. Táviratozz, mikorra remélhetlek. Truman”.
A kettő között Capote furcsa, megható leveleket írt a barátainak, szerelmeinek, tele pletykákkal és gyilkos megjegyzésekkel. Hűséges barátainak kedves szavakat és beceneveket talált ki.. Cecil Beaton a „bájos kis nyula „míg John Malcolm Brinnin az ő „ízletes csemegéje” volt. A pálmát azonban Andrew Lyndon vitte el, aki soha nem volt a szeretője: „drága gyermekem, kedves kis babám, drága kincsem” megszólításokkal.. Barátaitól Capote, minden próbát kiálló hűséget követelt. Az árulás megalázta őt.
Apránként, mint amikor a puzzle darabjait rakják össze, szállította az olvasónak, barátjának és testvérének egy, találkozásokban és sikerekben gazdag életút pillanatképeit. Kétségeket is, amikor idézi saját Recherche-ét a Teljesült imádságok-at: „Ez egy nagy regény, a fő művem, amelyről hallgatnom kell, hogy ne riasszam fel a vadaimat”
A Hidegvérrel korszaka annyira szenvedélyes, mint elborzasztó.Az író feloldódik ebben a bűntényben. Túlélése függni látszik a könyvnek a megírásától. A siker óriási, de annál nehezebb lesz a bukás. Egy életnek ezek a levelei többet mondanak minden életrajznál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
