mint szabad levegőn
feléledt szívek
szűkülnek-tágulnak
jelekben beszélnek
a légköri zavarokon túli
ökörszem-fények
hűs hullámtörők
mosoly-asszonya
hadd fürdessem meg
férfi-borzongásomban
szégyellős sugaraid
köztünk háromszög-
idegenek
a hableányok
megkövült bűvölet-hordalékából
merítenek
fodros fekete lepedőből
ömlik ránk a
megtalált világok
mindörökkön részeg bora
kezedért nyúl
amikor térdre hull
a vatta puha tánc -
a kegyelem
a gránátalma-virág
vasárnapján
Apollót égető
glóriád
gúzsba köt
s felold magában
ahogy gyűrű-szövetségeket
a planéták
szeplőkben fogan
a megnyugvó eső
arcomon
áldás szemcséi
vízen járó
rózsa-sarkadon
éneklő árapály
lennék Benned
amint felfalja
datolya-szemérmed
ujjhegynyi jelek
közöttünk
függönnyé fűzött
paradicsomi pálmalevelek
mely sás-szoknya
mely Túlsó Lénnyé
vált kő
ad mocsár helyett
menedéket
felgyorsult kedveinknek?
hány élet
a hetedízigleni
együttlét Veled?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.