A vérpadon vagyok
Mily izgalom! Mi történik?
Oly keveset tudok erről az országról.
Gyanítom, a királyné koronázása.
Nem. Ó, Istenem. Tévedek.
A királyné kivégzése.
Csapdában vagyok.
Nem segíthetek.
És végig kell néznem innen
a vérpadon
madártávlatból.
A király megadja a jelt. Mint
egy felfújt passió-játék
fáradt mozdulatot tesz
világos ezer éve nem aludt már
először jönnek a várandós hölgyek
vagy harmincan lehetnek
magas derekú
zöld tafota ruhákban
mint középkori mazsorettek
flegmán fennhordott orral
harminc pár piciny kéz
kitolt hasuk felett
miért ítélik el a nőket
ha terhesek lesznek?
mily nevetséges
harminc elítélt nő remeg
néhányan meginognak
többen kis híján elájulnak
a király motyog. Mit mond?
hallásom mint látásom éles lesz
átkozott terhes hölgyek
szabaduljunk meg tőlük
a palotába zsúfolva
hogy lenéztem őket
mintha a királynénál
jobban gyűlölné őket
de így szól:
ölj meg s kutyáimat velem
s viszont
ez csereüzlet
a király betartja
a játékszabályokat
könnyeznek s ruhájukat
tépik a hölgyek
egy földdarabhoz közelednek
mit kötéllel kerítettek el és
friss talajjal hintettek meg
31 lapátot sorjáztak fel
a király megparancsolja
mindenki saját sírját megássa
Jézus mily borzalom
a nők elvesztik a bevonulás
alatti hidegvérüket
hangosan zokognak
kezüket tördelik
s egymásba kapaszkodnak
többen összeesnek
hajukat tépik ruhájukat
szaggatják
mindez nevetséges. a herceg zavarban
gyors pillantás a kastély felé s vissza
ott a királyné
senki sem vette észre
úgy jön mint egy álom közömbösen
testtelenül mintha az egészhez
nem sok köze lenne
vajon felfogja-e
hogy közel a halál?
mintha egyáltalán nem tudná
Hogy csodálom őt! Igazi hősnő
elfelejti hatalmát
hogy forog körülötte hatalom
szerelem s halál
mintha sosem állt volna tükör előtt
a király kétségbeesett
nem ismeri fel őt
szava semmit sem jelent?
meg észreveszik a terhes hölgyek
még hangosabban zokognak
kedves királynéjuk láttán
uniszónóban verik a mellüket
több néző elalél
a szakácsot el kell vinni onnan
a királyné ásót fog kezébe
mosoly futott át az arcán?
lehetetlen megmondani
hirtelen megborzong és így szól:
„Fázom”
Egyszerre erős hideget éreztem
zavarban vagyok. Nincs-e tavasz?
mindenki könny? lepelben
még a királyon is csak egyszer?
bársony köpeny
hermelinpalástja helyett
a hölgyek foga vacog
csak úgy melegedhetnek fel
hogy mint megszállottak ásni kezdenek
harminc ásó nő áraszthat
nagy meleget
ha megállnak
pihenni, megfagynak
a királyné mintha be sem kerülne
a dolgok forgatagába
egy kicsit segít
kivág egy kemény agyagrönköt
segít kiásni egy hatalmas követ
itt-ott egy lágy kőre vagy egy szép
kristályra felfigyel
kézbe veszi nézegeti eldobja
elrejti uszályába
amit összefogott mosolyogva
gyermeki öröme
önmagát táplálja
a fagytól nehezebb ásni
a nők még dolgoznak
mint őrültek
hogy melegedjenek
a királyt már nem érdekli
a királyné elkalandozott
mindenki hazamegy
kicsúszik a lábam
leesem a vérpadról
minden lassú mozgásban
szenvedélytelen bűntett
(1972)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
