1948-ban közölte az Illustrated című angol magazin Robert Capa fekete-fehér fotóját, amelyet Françoise Gilot-ről, a fiatal festőnőről és annak férjéről, Pablo Picassóról készített a francia Riviérán. A fotó világhírű lett, az azonban nem derült ki, hogy Capa színes fotókat is mellékelt, amelyeket a lap nem publikált, mert a kiadónak nem tetszettek. Érdekes, hogy Capa színes képei még halála után sem keltették fel a kritika érdeklődését. Ezt a hiányt pótolja most a New York-i International Center of Photography, amely május 4-ig kiállítja több,mint 100 színes fotóját.
A kiállításon szerepelnek azok a fotók, amelyeket John Steinbeckkel való Szovjetunió-beli utazása során készített, az 1949-1950-es izraeli képek. De vannak képek Picassoról és családjáról, Hemingway-ről vadászat közben, Ava Gardnerről és Humphrey Bogartról, a párizsi divat világáról.
A képeken kívül megtekinthetők a korabeli eredeti magazinok, Capa naplói és személyes levelezése is.
A kiállításra kiválogatott képeket az ICP scannerizálta és visszaadta nekik az idők multával kifakult eredeti színeket.
Capa már 1938-ban készített színes fotókat, tetszettek neki. 1947-től kezdve pedig mindig két fényképezőgépet vitt magával, az egyiket a fekete-fehér, a másikat a színes felvételekhez. A színes fotókkal azonban, bár azokat is éppen olyan tehetséggel készítette, mint a fekete-fehéreket, nem tudott igazán áttörni. A különböző háborús konfliktusok drámai pillanatainak megörökítőjeként skatulyázták be. Testvére, Cornell munkájának ezt a részét “elkötelezett fotográfiának” nevezte, mert ezek a nagy igazságokat, a nagy hazugságokat, a politikát, az elkötelezettséget fejezték ki. A színesek viszont „csak” a mindennapokat, az emberi lét kisebb szeleteit mutatták be. Az ilyen fajta fotókat ráadásul a 60-as évekig az amatőr fotózáshoz tartozónak tekintették, Vagy, ami még rosszabb, reklám fotográfiának.
Színes képei megismerésével a közönség teljesebb képet kap a nagy fotósról, azoknak az éveknek a szokásairól, társadalmáról.
„Évekig fényképeztem királyokat, parasztokat, katonatiszteket, míg végül rájöttem, hogy a kíváncsiság, együtt az utazási szabadsággal és az olcsó tarifákkal közelítheti meg leginkább a mi időnk demokráciáját.” - írta Robert Capa 1952-ben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
