1.
mint egy kidőlt kukoricaszár
és egy tenger feledte vén kagyló
az élet peremén
feléd fordulok ki szeretni mertél
gyere velem induljunk meglelném
az éj nyomait
2.
Egy pont, amelynek tartós bámulása elvezeti a lelket az abszolút azonosság
való ugráshoz.
E pont neve nem létezik egyetlen nyelven sem, de belőle árad az öröm, a
fény, a jó.
3.
Olyan vagyok mint a gyermek, kinek sírnia nem szabad
Vigyél egy hazába, hol derék emberek élnek,
Vezess az éjszakába, öleljen át bájad,
Hadd lássak már másféle lényeket
Régi reménységet hordozok magamban
Mint a vén feketék, kik hercegek honukban
Kik közönyösen söpörnek a metróban
S mint én, mosolyognak magukban.
4.
Lágyan csúsztunk egy álomkastély felé
mit könnyek áztattak
mint rab léggömb felszállt a kékség
a férfiak fegyverben álltak
5.
Éjszaka nyomai
egy csillag magában ragyog
távoli oltáriszentségekre készül
összejönnek az aggódó
mozdulatlan sorsok
menetelünk tudom
idegen reggelek felé
(1997)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
