Te nem tudod megítélni, hogy milyen vagy, mert Te nem látod Magadat – mondták, akik megpróbálták egy frissen készült arcképemet a bennük élő imázsommal összevetni. És persze a kettő nem egyezett. Csakhogy ezúttal is a felszínt keresték, mélyebbre nem akartak, vagy nem mertek ásni. Én viszont megtaláltam magamat benne, és ez a legfontosabb. Aztán barátom készített rólam egy fotósorozatot, amelyen olyan vonások tűntek elő arcomon, amilyeneket még akkor sem láttam a tükör előtt, ha pofákat vágtam. Lehet, hogy tényleg nem tudom, milyen vagyok? És ha nem tudom, milyen vagyok, akkor azt sem tudom, ki vagyok? Lehetek-e az, aki vagyok?
Hamiskártyások világában élünk, ahol a piros ász nem oszt és nem szoroz.
A rend a lelke mindennek – mondják a rendesek. Kár, hogy a rend lelke és a lélek rendje soha nem találkoznak.
Népünknek már olyan fallá magasodott a tűrésküszöbe, hogy ki sem lát mögüle, tehát nem is láthatja azt, amin fel kellene háborodnia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
