GNL911

 Az álom és az érzelmek kapcsolata kedvelt témája mind az átlagembereknek, mind pedig a bennfenteseknek (pszichológusok, pszichiáterek, ideggyógyászok és pszichofiziológusok stb). Az ókortól kezdve az álomnak, és még inkább az álmoknak, különböző és bonyolult, csodás és rejtélyes jelentőséget tulajdonítottak. Ennek ellenére ma senki sem állíthatja meggyőző módon, hogy ismeri azokat a törvényeket, amelyek szabályozzák és megmagyarázzák az álombeli tevékenységet. Ami azonban állítható, hogy az álomban a mentális tevékenység továbbra is folytatódik, erős érzelmi tartalmú gondolatokat és képeket generálva.

A neurofiziológia legújabb kutatásai kimutatják, hogy a memória és az érzelmek közötti kapcsolat valószínűleg összefügg e két alapvető pszichikai funkció idegközpontjainak közelsége miatt. Részben ezzel magyarázható, hogyan lehetséges, hogy az álomban a közelmúlt érzelmi eseményei kapcsolódnak az emlékezetben rögzült tényekhez, és rémálmokat váltanak ki.

Az álmok, amelyek úgy értelmezhetők, mint a mentális képek sorozata, gyakorlatilag többször is előfordulhatnak egy éjszaka. Az álomnak van egy különleges fázisa, amelyet REM-nek (Rapid Eye Movement – gyors szemmozgás) neveznek, s amelyben az álmodás valószínűsége igen magas (80%). Az amerikai kutatók rávilágítottak arra, hogy az embereket felébresztve a REM fázisában, egyenlő mértékben számoltak be a pozitív és negatív érzelmekről, ahol a leggyakrabban szerepeltek: az öröm, az izgalom, a nyugtalanság, a szomorúság, és a meglepetés. Ettől eltérően, azok a személyek, akiknek a közelmúltban traumás élményeik voltak, inkább nagyobb mértékű negatív érzelmi állapotot tapasztalnak, elsősorban félelmet, tehetetlenséget és sebezhetőséget. Miért történik mindez?

Megpróbálhatunk végigjárni két lehetséges utat ahhoz, hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre: az egyik biológiai természetű, a másik funkcionális típusú. Az első típusú magyarázatot illetően az ideggyógyászok ennek a jelenségnek az eredetét, a mandulának tulajdonítják. A mandula egy olyan szerv, amely idegrendszerünk legrégibb rétegeiben helyezkedik el, és sok agyi zónával van kapcsolatban.  Ennek nagyom fontos funkciója van az érzelmi folyamtokban, mind éber mind alvó állapotban. Különösen szembetűnő a részvétele az emlékezeterősítő nyomok és az emocionális reakciók közötti kapcsolatok aktivizálásában, amely a REM-fázis idején fordul elő.

Ugyanakkor, mint minden fiziológiai folyamatban létezik egy funkcionális összefüggés, azaz egy indok, egy hasznosság, mindez a mi „biológiai motorunk” működésének talaján. Egy ideje úgy vélik, hogy az álom részét képezi az emocionális folyamat mechanizmusának: ami emóció történik éber állapotban akár valóságos formában, akár gondolatban, vagy a fantáziában, belép az emlékezetbe és része lesz egy asszociatív hálózatnak, amely az álom REM-fázisában található. Így nagyobb a kifejezés lehetősége, lévén, hogy nincs „korlátozás”, amelyet a tudat hajt végre, az ébrenlét negatív gondolatait illetően.

Az érzelmi átalakításának végső célja, amely a REM-fázisa idején következik be, az lenne, hogy felkészítsen a stresszre, a traumákra és az élet nehézségeivel való szembenézésre. Ezért a „borzalmas „álmok, amelyek egyre nagyobb gyakorisággal kísérnek bennünket, amikor a  „valóságos” élet mind problematikusabb, segítségünkre vannak - írja a La Stampa.