Add ízeidet a tengeri szélnek, és megnyugvást névtelen istenedben.
És befogadott hullámaiba a selymes kövek öle, ahol egykor horgonyt vetett a Születés jókedve.
Tűernyők, megszentelt utak hűs oltalmazói, zöld dicsfényt bocsássatok imádott árnyékvilágunkra.
Mosolygó utcakölyök-lámpa olvassa a szeplőtelen templommal átellenben a ledér Hideghölgy feszülő dombjait.
Smaragd rengeteg Álomhozó Madonnája, küld derűs csendedet terhes szívünkre, hozz virágzást friss forrásoddal az alkonyodó kikeletre.
Lankák lélegzete, csermelyek csörgődobja, tigrislepke-szárnyon. Ezer szín alatt áldozunk a fenyvesek égbetörő oltárain.
Lőréseket ütünk Édenkertjeink siratófalain. Isten szeme mindent lát, az őrző-vigyázó helikopter még annál is többet.
Eggyé válni Teremtővel és Teremtettel ott, ahol lefékeződnek életünk hajtűkanyarjai, ahol a szédítő fent és a rettegett lent tágra nyílt láthatárrá szelídülnek.
Váltólázban égünk az olajfa várandós hegyén.
Az Áldás őszi lombhullás, amely puhává teszi lépteinket a megtisztulás felé.
Toszkána, 2013. augusztus 21 – 25)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
