Mindig tetszettek nekem a nagy polgári engedetlenségi mozgalmak, amelyek szellemesen fricskázták meg a hatalmat, bebizonyítva annak tehetetlenségét és lehetetlenségét, Gandhi sólepárlásától a repülőtéri dolgozók túlbuzgósági sztrájkjáig, amikor minden szabályt szó szerint betartottak, és egyetlen gép sem tudott elindulni időben. A legjobb talán az volt, amikor 1981 decemberében a lengyelek tömegesen elindultak sétálni az állami tv-híradó idején. Sajnos arról már nemigen álmodom, hogy nálunk széles körben el lehetne indítani hasonlót, mikor még egy normális országos munkabeszüntetést sem vagyunk képesek megszervezni és véghezvinni. Ennek ellenére, én mégis meghirdetnék egyet.
Ne vállaljunk semmilyen körülmények között állásnak álcázott ingyenmunkát!
Lassan már kuriózumnak számít az olyan álláshirdetés, amely fizetéssel kecsegtet, az pedig az elenyésző kisebbséget képviseli, amely még fizetési igényeink iránt is érdeklődik. A legtöbb helyen szó sem esik pénzről, ha a dolgozni vágyó ember mégis rákérdez, akkor – többnyire harmadik, negyedik rákérdezésre – megtudhatja, hogy sajnos, fizetni nem tudnak, apró dolgokkal tudnak kárpótolni. Például a minap láttam egy rock-magazint, amely koncertbelépőkkel és CD-kkel honorálná a munkát. No persze ne Aréna, vagy MüPa-koncertekre gondoljunk…Nagy divat a jutalékos fizetés, egyre inkább az a médiában is, feltételezve, hogy a munkavállaló megírja a napi 5 cikket és közben hirdetéseket szervez (tudjuk, hogy manapság milyen lelkesek a hirdetők). Úgy is tudják, hogy 2-3 hónap után feladja, mert vagy az egyiket csinálja, vagy a másikat, pénze pedig nem lesz. És akkor ott vannak természetesen az 1-3 hónapra szóló gyakornoki állások, amelyek eleve ingyenmunkát várnak. Nem szeretnék őskori példákat hozni, de amikor én gyakornokoskodtam, elég korrekt fizetést kaptam, igaz, komolyan is vették a foglalkoztatásomat, nem azért tartottak, hogy a büfébe rohangáljak az idősebb kollégáknak.
De mi lenne, ha a munkavállalók összefognának, összeszorítanák a fogukat, senki sem vállalna ingyen munkát?
Mert addig, amíg vannak, akik elfogadják e feltételeket, a munkaadók is bátran hirdetnek ilyen „állásokat”. Ha egy idő után látnák, hogy senki nem jelentkezik, kénytelenek lennének fizetni. És akkor talán lenne megint becsülete és értéke a munkának, ami állítólag valamikor az emberré válás feltétele volt.
Előre bocsátjuk: a mozgalomban való részvételért fizetni nem tudunk, de a történelmi dicsőséget senki sem veheti el tőlünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
