GNL911

Számomra kedves, de a legkülönbözőbb státusú nőkkel találkozom üzletben, hivatalban, iskolai felvételin, és mindegyik azt követeli, hogy csak az övé legyek, senki másé. Pedig tudniuk kellene, hogy én csak azé lehetek, aki úgy szeret, hogy közben egy pillanatra sem sajátít ki.

A természetben és környezetünkben korlátlan az energia, a mi energiafelvételi képességünk azonban véges. Aznap, amikor előbb a margitszigeti platánoktól kértünk és kaptunk erőt, majd egész délután a Rolling Stones Hyde Park-i buliját hallgattuk, mindketten álmatlanságban szenvedtünk, mert túlcsordultak bennünk e csodálatos feltöltések.

Exem anyja keres meg egy sötét utcán, de nem derül ki, hogy mit akar tőlem, vagy mit akarunk egymástól. Neki is akkor lettem igazán jó, amikor kiderült, hogy a lánya nálam is rosszabbat választott.

Egy soha nem látott arcú nő akar velem csókolózni mindenáron, nehezen érti meg, hogy én már nem vágyom egyetlen idegen nőre sem. Próbálom lebontani a vonásait, hátra rájövök, hogy kikből tevődik össze, de akkor sem stimmel. Lehet, hogy csupán egy figyelmeztető jel.

Egon Schiele Hasonmás című képe előtt áll egy vörös hajú, szögletes fejű fiú, aki mintha a képből lépett volna ki, hogy szembenézzen önmagával, és aztán elfelejtsen visszalépni. A festményt megvilágító fény ugyanolyan kísértetiesen csillant meg a haján, mint a képen látható alakok szemei.

Több mint 40 évvel a Bartók mozibeli élmény után ettem újra olyan ropogós, piros-barnára sült sós perecet, amely megérdemelte ezt a nevet. Egy cigány család árulta darabját 500 forintért a Városligeti-tó felett.

Egy luxusszálloda bejáratán özönlenek befelé egy erotikus darab szereplői, köztük az örök Szindbád is. Játékukat egy cirkuszi porondon kell előadniuk, amelynek nézőit nem látjuk, csak halljuk. Én is a szereplők egyike vagyok, és be akarnék jutni egy híres szépasszonyhoz, akinek emeleti szobájából egyre-másra jönnek ki köztiszteletben álló személyek, a spirituális tanítótól a hebraisztika neves professzoráig. Ez utóbbin átlátszó öltöny van és piros halakkal teli alsóneműt hord. Közben folyton feltűnik egy férfiruhás nő egy aktatáskával, hogy emlékeztessen: a produkció folyamatosan a csőddel küzd, a bankszámlán már csak 25 ezer dollár van, vagy forint, ő maga sem tudja. Az előadás végeztével felmegyek egy dolgozószobába, hogy megtárgyaljam a hölggyel a további finanszírozások mikéntjét, ott azonban az egykor csodagyereknek indult óriás vár jóságos mosolyával, és közli, hogy miután életében folyton mindenkit csődbe vitt, úgy döntött, hogy odaátról segít majd minket. Lassan 30 éve lesz, hogy OW meghalt, és akkor kitettem a fotóját írógépemre. Alig egy évvel később beindult újságírói pályafutásomnak új iránya, amit azóta sem hagytam abba.

Hajléktalan a nem eurokonformitása miatt bezárt játszótéren. Lehet, hogy ő itta meg legutóbb levitt boromat, amellyel nem csak jót akartam cselekedni, hanem harcolni egy kicsit kikezdhetetlennek tűnő imázsommal. Fején baseball-sapka „Underground” felirattal. Pedig még a föld felett van. Vagy ez az igazi alvilág és a földi paradicsom odalent van?

Meg tudnak-e még különböztetni hármasikreket egyengyerekektől?

Combvillanások csordultig a vizek felett.

Hányszor éljük át azt az érzést, hogy megpillantunk egy első látásra csodás nőt, aztán végigpásztázzuk fejtől lábig, és rájövünk, hogy nem más, mint egy közönséges, túlexponált, közszemlére tett húsdarab?

Megint láttunk egy filmet, amelyben a férfi páciens beleszeret pszichológusnőjébe, és viszont, csak a pszichológusnő először nem veszi ezt észre. Úgy látszik, gyakori az ilyen történet. Mi ebből a tanulság? Hogy férfi és nő között még ilyen felállásban sem lehet mély és őszinte, legfeljebb baráti kapcsolat, mert a hormonok közbeszólnak? Hogy a férfiak azért fordulnak női pszichológushoz, mert azt remélik, hogy megoldásként önmagukat kínálják? Hogy pszichológusnő azért választja ezt a hivatást, hogy saját problémái elől másokéba meneküljön?

Manapság rosszkedvemhez elég egy félresikerült hangsúlyú mondat is. Igaz, az ebből való kijövetelemhez is elegendő ennek a fordítottja. Ez talán még nem kóros állapot.

Kövér cigány az uszodában olyan fejet hord, mint Peter Lorre, alias Löwenstein László, alias Mr. Cairo, Ugarte, Conseil és M, a gyilkos, akit egy város keres. Csak Lorre sosem volt ilyen dagadt.

A Macskaszemű Gitármágus zenekarában játszom, kezemben egynyakú, az ő kezében háromnyakú akusztikus gitár. A mandarindalt akarjuk játszani, ő pengetés közben lazán átnyúl az én kezemre, hogy a megfelelő akkordokra igazítsa az ujjaimat, végül feladja és inkább megengedi, hogy elénekeljem, azzal kevesebb kárt teszek.

Mostanában divatba jött, hogy a tv-előzetesekhez bármilyen filmhez – legyen az 50 évvel ezelőtti krimi, második világháború előtti vígjáték, vagy modern akció- és fantasy-film  - a háttérhez őrült sebességű trash-metált kevernek. Lehet, hogy azt hiszik, ezzel megnyerik a legfiatalabb közönséget is. És arra nem gondolnak, hogy amikor valóban vetítésre kerül a film, a nézők csalódnak és várják alatta a bombasztikus kísérőzenét?

Egy levelet írok, amelyben tudatom a világgal, hogy elárultam mindent és mindenkit, és nem is fogok védekezni az ellenem felhozott vádakkal szemben. Ebben a végtelen nyugalomban élek tovább, miközben körülöttem mindenki lázasan keresi a mentő körülményeket.

Valaki a Margit-hídi HÉV-megálló menetrend-táblájára felírta Hell István Jeszenyin-parafrázisának, az Elkártyáztam a gyönge szívemnek, amelyet Dinnyés Jóska szokott jobb napjaiban koncertje végén elénekelni, néhány, nem összefüggő sorát a bal felső sarokba. A jobb alsó sarokba pedig kiemelt még egyet:  „veretik körülöttem az ősi dobot”. Ezek lehettek utolsó mondatai, mielőtt katatón bálvánnyá lett.

Egykor rettegve tisztelt médiafőnök poharazik csendesen másodmagával egy városcsomóponti zenés kerthelyiségben. Egykori beosztottai rettegés nélkül, tisztelettel köszöntik, miután egymás közt megállapodnak abban, hogy „L..elvtárs” helyett „E. bácsinak” szólítják, majd poharaznak tovább csendesen és sztorikat kezdenek mesélni abból az időből, amikor még rettegve tisztelték őt.

A Fosse Ardeatine-i tömeggyilkosság elrendelője betöltötte századik életévét. És még hír is lett belőle, mintha az olasz média „köszöntötte” volna. Nem ő az első 20. századi hóhér, aki ilyen magas kort ér meg. Valószínű, hogy lelkiismeretük áldozataikkal együtt halt meg. Ha volt nekik egyáltalán.

!