Pipere nagyáruház a közelünkben. Mindenféle akciók vannak, ezért boldog-boldogtalan vásárol. Hosszú sor a kasszánál. Egyszer csak éktelen ordítás veri fel a csendet.
Egy két éves forma, túlságosan is jól táplált kislány ordít, mint a fába szorult féreg, erősen, egyre erőszakosabban és egyre kitartóbban. Az egyik pult felé mutogat. Szülei, aligharmincasok először próbálják csitítani, majd a lelkére beszélni, mindhiába. Vevők és eladók egyre kényelmetlenebbül érzik magukat, van aki egy jó nagy pofont, van, aki egy vödör hideg vizet javasol. Lassan már a szülők kerülnek sorra – ők még bírják – a gyerek üvöltése azonban kezd túlmenni minden tűréshatáron. Az apa adja fel előbb: leveszi a pultról az üvöltés tárgyát, egy fajátékot, amelynek kézhez vétele pillanatban a kislány azonnal elhallgat. Villámgyorsan fizetnek, mert mindenki őket nézi. Csakhogy az elektronikus kapu csipogni kezd, sietségükben ugyanis nem húzatták le a vonalkódot. Az egyik eladó kiveszi a játékot a gyerek kezéből, aki abban a pillanatban újra istentelenül ordítani kezd. Szerencsére gyorsan visszakapja a zsákmányát.
Negyedórával később pechemre ismét beléjük botlom, ezúttal a szemközti szupermarketben. A gyerek forgolódik a kocsijában, szemlátomást már nem érdekli a fajáték. De már indul is hanggenerátor, mert megint talált valamit. A szülők most nem várják meg az egész concertót, gyorsan lecsillapítják.
Az akarat diadalának voltunk szem- és főleg fültanúi.
Ismertem egyszer egy lányt, aki kicsiny korától mindig mindent megkapott, amit csak meglátott. És ha már megkapott valamit, rögtön más kellett neki. Aztán felserdült, és elhatározta, hogy ezentúl is mindent és mindenkit meg fog kapni, amit és akit csak meglát. Egy darabig így is volt, hullottak a lába elé a fiúk, a férfiak, akiken aztán a skalp begyűjtése után szépen átlépett. Eltelt néhány évtized, és még mindig ugyanott tartott, képtelen volt kilépni önmagából. Pedig, mint mondta, ő soha nem akart mást, csak boldog lenni.
Lehet, hogy az ordító gyermek is csak boldog akar lenni. És nem vágyik hatalomra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
