egy magas házban egy ifjú állt
várt már rá sok jó barát
odakint illatoztak a magnóliák
kergetőző gyermekek aranyló utcák
egy újabb kóbor lélek
a csillagok közt lebeg
egy újabb emberszív
ment el
felhúzta cipőjét és lehevert
kint sebesen gyűltek a fellegek
megitta kávéját italát keverte
lehunyta szemét suttogott a lelke
egy újabb kóbor lélek
a csillagok közt lebeg
egy újabb emberszív
ment el
megtért társaihoz gyanútlanul
árnya egy magas házra borult
kint a gyerekek gyönyört suttogtak
a gyorsuló égre majd szétoszlottak
39 kóbor lélek
a csillagok között lebeg
39 emberszív
ment el
égő bőrét angyalok hűtik
lebeg a kín az ürülék
minden csak salak
mi kezedre hull mit egy másik ad
ki dönt hogy mit tegyen
nincs ereje örök vágtatásra
tanítja őt sok erős idegen
még Krisztus is vágyakozik
hogy emberi bőre
legyen csontja és vére
ki őrzi a nyájat szegi a kenyeret
ki maga dönthet
nem hallgat hangokra
hamis tanítókra
álprédikátorokra
kik pénzedért
kezüket nyújtják feléd
lelked szíved képzeleted
rokonszenved érzésed
minden felebarátodat felismerte
de ne kövesd
el ne vigyen téged
(1997)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
