Vasárnap este. A konyhában ülünk Életemmel a vacsoraasztalnál. Repülőgép hangos motorzúgását halljuk egészen közelről.
Fel is tűnik hamarosan egy narancssárga színű, nemzeti felségjelzésű gép, amint a szomszéd párhuzamos utca felett repül el. Augusztus 20 még messze van, nem tudunk semmilyen légi parádéról. Ráadásul a gép szinte súrolja a tízemeletes ház tetejét.
„Akár integethetnénk is a pilótának” – próbálja elütni tréfával a helyzetet Életem, akivel 9/11 hozott minket össze.
A gép hamarosan jön visszafelé, de egy sávval beljebb, a mi házsorunk felé közeledik. Erre már ő sem szól semmit.
És a gép csak megy, oda-vissza, nem látjuk, hol és hogyan fordul meg. Csak azt látjuk, hogy már felettünk van.
Talán ha fél méter lehet házsorunk teteje és a gép között. Motorzúgása már bennünk dörömböl.
A becsapódás elmarad. Innentől kezdve eltűnik a szemünk elől. A zúgás még halljuk, de egyre távolodik, mintha a budai helyek felé menne.
Hogy ki volt, ki küldte és mit akart, talán sosem tudjuk meg. Lehet, hogy csupán jelezte, hogy itt van, és bármikor visszatérhet.
Aznap éjjel dupla telihold volt, Luna asszony szinte háztetőnket súrolta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
