hirtelen az éjszaka lehült
Szerelemisten indulni készült
Alexandrát vállára vette
a szív ôrei között megszöktette
egyszerû örömök lassú léptek
formátlan körben a fényre értek
mindennél fényesebben ragyogtak
hangok és bor közé zuhantak
nem érzéket csaló ravaszkodás
reggelre fáradt bajos álmodozás
mondj búcsút Alexandra elment
mondj búcsút Alexandra elveszett
hiába alszik bársony takaródon
hiába ébreszt csókjával forrón
ne mondd hogy elképzelt pillanat
hasonlóval ne áltasd magad
mint aki régóta erre készül csak
menj az ablakhoz s látvánnyal szívd tele magad
finom zene Alexandra kacaja
ígéretednek még van foganatja
és te ki megtisztelted estjét
s benned a tisztelet újra élt
mondj búcsút Alexandra elment
mondj búcsút Alexandra elveszett
hiába alszik bársony takaródon
hiába ébreszt csókjával forrón
ne mondd hogy elképzelt pillanat
hasonlóval ne áltasd magad
mint aki régóta erre készül csak
kezedben tervek az elpusztítottak
ne találj gyáva magyarázatokat
mint kit elrejt ok és okozat
és te kit megdöbbentett egy érzés
megszegett törvény megtorpant keresztvetés
mondj búcsút Alexandra elment
mondj búcsút Alexandra elveszett
(2001)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
