1.
Kigyógyult lelkemet
már hiába rémisztik
hüllő-hörgések
nem riasztanak kondorként köröző
űrhajó-fosszíliák kik halálos becsapódási
szögre várnak
nem riasztanak kacagó koponyák
keresetlen koccanását leső
göröngyök
nem riasztanak gyémántomlások
hanyatt-homlok
csillárjai
nem riasztanak sámán-táncrendek settenkedő
transzfúziói és az emlékezet tiszteletlen
tekervényei
nem riasztanak akaratlan alagutak
váltófutásai fehér
nyúlcipőben
nem riasztanak monszun-dézsák sűrű
tabla-számlálói csörgőkígyó-kasztanyettek
kipirult pulzusai
3.
zsálya-zsongássá szűrném
az ítéletnap-lopók
imbolygó imáit
halotti máglyára hajítanám
és füstté fújnám a hitetlenség összes
hóhérkötelét
farkasveremben vetnék fekhelyet
az elbitangolt bűbájok bujdosó
pásztorának
kenderkosárból kínálnám a szépség
süketnémáinak a letört szavak
megtalált ékezeteit
mint rettentő tájfun rombolnám le
a birtoklásvágy belső
börtöneit
felöltöztetném a reggeli zápor
írisz-illatába a tetszélőket kikben jártányi szeretet
sem maradt
kizökkenteném iszonyba ragadt
Pompei-pózukból a katakomba-
hallgatásokat
pernye-párnát varrnék új
megtestesüléseinkért párzó
porainknak
kihalásznám körhinta-őskáoszunk
melasz-masszájából a nyílt törést szenvedett
tengelyeket
fölé hajolnék ibolyántúlpartjaimmal
a félreértett déli
árnyékoknak
régmúlt korok remetéivel rónám
barlang-mennyezetünkre a bátorság
színpompás bölényrajzait
csarnokvizemben keresztelném újra kiket
az ész elliptikus pályájáról
eltérítettek
opál szitakötő-szárnyak
szitár-vigaszával vezetném a patkányfogó
elárvult aprószentjeit
pokolbéli dínom-dánomban fújatnék
sárkánybőr-dudát a gyűlölet
gyomraiból
a másodperc-magaslatok főzetével
kínálnám az elszabadult Tér
adrenalin-küldönceit
összeraknám a boldogságot a mosoly rizsszemeiből
mint egy félszeg fohász visszafojtott
utolsó mondatát
4.
Én, a fordított szabadesés
függőleges nyila
úgy suhanok Sarkcsillag-Magad felé
mámorba mártott forró aranyöl
gyöngyvirágzása a Természet táguló
törésvonalai mögött
medencecsont-fuvola friss dallamára
ágaskodó kíváncsi
kobra
május-manna tündöklő mézkristályai
a révület résnyi
redőin
5.
hétpróbás hőhajlatok vagyunk kik
jobbról-balról egymással
incselkednek
majd Egy-hegycsúcsuk hideg
halántékán viasz-talpaik
lecsendesednek
ellopott lélekharang forgó
dervis-nyelve vagyunk a szédülés
színvak szájüregében
éghetetlen vadrózsa-kezek vagyunk amikor világra
segítik középpontunk vörös
katlanjának ikreit
összenőtt csók-cserjék vagyunk kik
túlnövik a törhetetlen
cserepeket
2007. május 3 - 12.
Zene: Sri Chinmoy: Compassion-song Melody
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
