jöttél és megfogtál reggel
mint egy szelet húst két kezeddel
csak a magányosok tudják
hogy mily jó mily édes ez
álmomban levegôtlen
birtokoltalak bekötött szemmel
majd felébredtünk te meg én
ezer csókoknak mélyen

szerettelek mikor kinyíltál
mint liliom-napsugár
de már rég múmiává tettek
a merevítô esôcseppek
ki téged jegesen szeretett
alkalomadta testébôl
jelenbôl és múltidôbôl
ezer csók mélyébôl

még a gyönyörben mártózom
de partraszállni kész vagyok
kiszáradt sodrást találnak
a ragadozó szárnyalók
révbe értünk ím ketten
csak ne párologjunk el
megfulladok ha kell menten
ezer csóknak mélyében

csábíthasz még hisz tudod
végtelenül lehetsz csaló
de a törvényen túl nekünk
nem lesz sem hit sem jó
de ha dalolnak az egyetlen
végtelen bensô tûzhelyrôl
elolvadok egy újabb éjben
az ezer csóknak mélyébôl

a Toronyban bûvész vagyok
varázskortyot kapok
meg nem szökhetem soha
lusta és gyenge vagyok
de az éjszakák örökké tartanak
szelid szegénységünkben
egyesült szívünkkel ugorjunk
ezer csóknak mélyébe

vágtató pónik virágzó lányok
a kocka elvettetett
nyersz még de jön az óra
a baraka elszelelt
kényszerû békét kötsz
múltadra nincs bocsánat
élsz életed nem álom már
az ezer csók mélybe fulladt

még most is a vörösbor tüzel
csak lassúra táncolok egyre
ha felcsendül a búcsú dala
szívemnek nem utolsó estje
s ha sok út vár még rám
s sok igéretet tervezek én
letörlöd ôket mind
az ezer csók legmélyén

egyszer halálangyal vagy
Szentséges Vigaszom
egyszer a Megváltó Lehelete
majd a belseni Borzalom
nem kell bukfenc nem kell tévút
a csellengô szerelem ellen
mit tanúsítunk idôben s vérben
az ezer csók mélyében
(2000. május)