G.B.Shaw, vagy Groucho Marx, ahogy tetszik, megmondta a frankót: be nem tenném a lábamat olyan klubba, amely elfogad engem tagnak. Én meg azt látom, hogy nincs olyan klub, amely befogadna, ahová tagnak jelentkeznék.
Milliók fecsegnek folyamatosan feleslegesen, anélkül, hogy egy percre csendben maradnának. Amikor pedig valóban hallatni kellene a hangjukat, kussolnak.
Vajon a kiszolgáltatottság évei miért nem számítanak duplán a szolgálati időben?
Isten Báránya elvette a világ bűneit. Kár, hogy Isten barmai mindig visszalopják azokat.
Ha valaki egy időre eltűnik, vagy nem tud bizonyos idővel elszámolni, és utána bontakozik ki teljes zsenialitásában, rögtön vagy ufókat emlegetnek, vagy pedig azt, hogy az illető az ördöggel cimborál. Leonardótól Robert Johnsonig. A nagy vallásalapítóknál nem kérik számon e rejtélyes időket, mielőtt elkezdik igéjüket hirdetni. Pedig lehet, hogy a zsenik sem tettek mást, csupán az univerzum energiáira koncentráltak és befogadták azokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
