A béke nem csupán fegyvertelen, de a legritkább esetekben képes érvényesíteni a „sok lúd disznót győz” elvet az erőszakkal szemben, sőt, egy parányi erőszaknak a legnagyobb békénél is nagyobb a hírértéke.
Mert a rossz, a szörnyű iránti vonzalom évezredek óta bennünk van és eszünk ágában sincsen kiirtani magunkból.
Jézus kínszenvedéséről is milliószor több szobor és festmény készült, mint csodatételeiről, vagy arról, amikor a szeretetről, a megbocsátásról prédikált.
A médiaglobalizáció, az emberiség rohamos szaporodása pedig nem vezetett oda, hogy több Jézus, több Gandhi szülessen, és adjon hírt magáról, csupán az egyszeri fogyasztásra alkalmas percprófétákból lett túlkínálat, akik feltűnnek, majd letűnnek, csak éppen nyomot hagyni felejtenek el.
És a legutolsó piti gazember is jobban helyet követel magának az emberek instantra átállított emlékezetében, mint az, aki jóságra int.
A gonoszok hírnévvel övezett földi paradicsoma, bármilyen rövid is az, legalább biztos. A földön túli üdvözülésről vagy kárhozatról eddig még nem érkezett hitelt érdemlő tudósítás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
