Oltsátok el a fényeket
(Éteignez les lumiéres)
két fecske a fényben
egy ajtó felett a fészkükben állnak
alig mozdítják a fejüket
hallgatva az éjszakát
és az éj tiszta fehér
a hold világ-fekete
egy bolond hóember
kopogtat a hold kapuján
oltsátok el a fényeket
két szerelmes szeretkezik
a Gyôzelmek terén
oltsátok el a fényeket
mert a világ meglátja ôket
véletlen arra jártam
beléjük botlottam
a lány leengedte szoknyáját
a fiú lehúnyta szemét
de a lány két szeme
tüzes kô volt
két fecske a fényben
egy ajtó felett a fészkükben álltak
alig mozdítják fejüket
hallgatva az éjszakát
***
Emlékül
(En mémoire)
egy új soha nem
hallott zenét
egy szegény románcot
egy kivert kutyányit hallgatva
mit egy részeg nô énekel
az utca kellôs közepén
az amnéziás egy özvegyre emlékezik
kit soha nem ismert
és álmában
strófákat költ a panaszhoz
és az amelyben meghal a férj
megmosolyogtatja
és megnyugtatja
és elindul énekelve
e nô keresésére
csak megy egyenesen
senkit sem kérdi meg az utat
és íme belép kopogás nélkül
egy zárt zsalus házba
és ez a ház palota
tehát egy herceget várnak ide
sietôsen szedi a lépcsôket
nem is számolja ôket
majd belöki a nagy ajtót
a nô ott van
mosolyog meztelen
egy ragyogó terítô elôtt
ahol az özvegy által feldarabolt
férj darabjai nyugszanak
mosolyog az amnéziás láttán
érted tettem ezt
csókolj meg
csókolj meg Francois
és Francois akit Paulnak hívnak
nem talál erre szavakat
és ahogy lefekteti a nôt a díványra
hogy szeretkezzenek
a nô kibontakozik és így
szól a férj maradványaira mutatva
sajnos az utolsó darab még nincsen feldarabolva
és minden darab darabja
még mindig egy egész darab
azt hiszem soha nem végzek vele
kirakós játék
mondja az amnéziás
mintaférjed volt
ne keseredj el
összerakhatod
türelmesen
darabról darabra
az amnéziás helyrerakja a dolgokat
az ereket és a szivet
a zsírt és a tekintetet
a kezeket s melegüket
a férjnek visszatér az életkedve
s feleségének
féltékenységi jelenetet rendez
rossz zene
mondja az amnéziás
s távozik
ahogyan jött
hirtelen
***
Szünet - részletek
(Interméde - fragments)
Amikor az igazság nem szabad, a szabadság nem az igazi.
A mai igazságok a rendôrség igazságai
Néha a rabszolgák gyermekei boldogabbak voltak, mint a királyok gyermekei.
És többen voltak.
Vannak felnôttek, akik sosem voltak gyermekek.
Ezeknek a felnôtteknek van tehetségük. Egyesek bele is rohadtak. De a
gyermekkoré a zseni.
Nagy szerencsére néhány nagyon idôs ember visszatér a gyermekkorba, és
nyugodt, könnyed léptekkel indul a halál felé.
A gyermekeknek megvan mindenük, kivéve, amit elvesznek tôlük.
Ha beszélni ezüst, hallgatni arany, akkor a szív kiáltása sokszínû gyémánt.
Ha valaki azt mondja: majd belepusztulok, hogy elmondjam, hagyjuk meghalni.
Próbáljunk meg boldogok lenni, ha másért nem, hogy példát mutassunk.
Ne feledd a boldogságot akkor sem, ha ô egy kicsit elfeledkezik rólad.
Nem nehéz egy vegetariánus kedvére tenni. Mindössze egy négylevelû
lóhere-salátát kér.
Aki egyedül alszik, azt mindazok ringatják, akiket szeretett, akiket szeret
és akiket szeretni fog.
Egy könnyesô sem tehet semmit a szív szárazsága ellen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
