Egy nagy szabadtéri rendezvényre hívnak, amelyre Kisfiam – 5-6 éves alakjában – elkísér. Hamar elszökik azonban mellőlem, de nem félek, hogy elveszik, nagyon sok gyerek érkezett oda. Engem pedig folyamatosan itatnak, míg be nem áll egy teljes filmszakadás. Amikor kitisztul a kép, egy hatalmas kupát hoznak elém, és gratulálnak: megnyertem egy nemzetközi dart-versenyt. Soha nem voltam jó ebben a játékban, nem is próbáltam csak egyszer-kétszer egy kocsmában. De a kupa azért jól jön. Most már csak Gyermekemet kell megtalálnom. Szerencsére gyorsan meglátom, egy magas dombon futkározik fel és le, valami hihetetlen rikító vízhatlan kezeslábasban, pedig nincs is tél. Hív engem is, hogy fussak vele, de néhány menet után teljesen kifulladok. Haza kellene mennünk, de előtte valami módon el kellene tüntetni az alkohol nyomait.
Közben szólítanak, hogy még 5 percem van, hogy beérjek a munkahelyemre, a szerkesztőségbe. Egy régi-régi, közel 40 évvel ezelőtti terembe megyek, ahol a fal mellett ott állnak az ugyancsak régmúlt időket idéző ruhás szekrények. Az enyémbe azonban bepakolt valaki, így csak a székemre terítem le a kabátomat. A legmodernebb számítógépek várnak, az ügyeleti beosztást mégis kézzel írták ki. Engem mindenki ismer, én azonban nem ismerek senkit sem. A beosztásban minden nap szerepelek, van, ahol többször is.
Órámra nézek, hamarosan indul a vonatunk, talán 10 percünk van, hogy elérjünk, de még Kisfiamat is fel kell vennem, akit leadtam óvodai szerelme családjához. Őt hamar megtalálom, de náluk éppen születésnapi buli van, ezért alig tudom kihámozni és engem is marasztalnának. Menet közben dobálom rá a Srácra a cuccokat, a folyosón velünk szembe jön egy magas, vörös nő, aki megállít, hogy miért nem köszönök neki soha. Fogalmam sincs, hogy kicsoda, de úgy viselkedik, mintha a főnököm lenne. Szerencsére jön egy másik férfi, akire rá tudja zúdítani a szóáradatát, és tovább mehetünk. Rájövök, hogy elfelejtettem, milyen menetrend van aznap érvényben. Szerencsére betápláltam a telefonomba, külön a délutáni és esti, a hétköznapi és hét végi indulásokat. Már csak azt kellene tudnom, hogy milyen nap van…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
