Idén októberben átlépte a bűvös egymilliárdot a Facebook felhasználóinak száma. A magyar felhasználók száma 2012 első negyedévének végén pedig megközelítette a 4 millió főt (3.970.360). Magyarország a 39. legtöbb Facebook felhasználóval rendelkező ország – a Facebook statisztikákat publikáló cseh Socialbakers.com szerint. Az országnak majdnem a fele aktívan használja a Facebookot. És neked ebből csak 867 az ismerősöd? Kellemetlen, ugye?
A Facebook egy „vírus”. Nem, hogy elévülne, vagy akár csökkenne a népszerűsége és a felhasználók köre, mindenhol ott van, és egyre többen használják. Ha nem vagy fent Facebookon, nem is létezel közösségileg. Már nem csak a mindennapjaink részévé vált, de lassan e köré építjük a mindennapjainkat.
Csak képzeljük ez az alábbiakat: Egy hétig nincs Facebook. Nem mondhatod el mindenkinek, hogy éppen hol partyzol, nem mutathatod meg egy kiszürkített képen, hogy éppen mit ebédeltél a sarki gyrososnál, ahova amúgy be sem csekkolhatsz, és ha esetleg van gyereked, nem rakhatsz fel róla cuki képet. Nem! Még akkor sem, ha éppen tele van sárgaborsó főzelékkel az orra. Egy hétig nincs ezekből semmi. Leírva természetesen ez így nem egy nagy dolog, de a gyakorlatban sokaknak mégis elképzelhetetlen mára, hogy ezek nélkül éljünk.
2012
A korok változnak, de az ember nem. Most Facebookon beszélgetsz és osztasz meg minden olyan infót, ami amúgy senkit nem érdekel, még téged sem biztos. De ez nem olyan nagy újdonság. Aki azt mondja, hogy ez egy új, fertőző és kiszorítandó dolog az csak egyszerűen képmutató. A technika az emberek igényeihez fejlődik. Ez itt is így van. És hogy eddig hogy tudtunk élni nélküle? Sehogy. Csak eddig máshogy hívtuk. Menjünk vissza csak 10 évet. Senki nem használta még a Facebookot. Volt helyette az MSN, Myspace, chat vagy itthon az iWiW, myVIP, hotdog, és még sok hasonló közösségi oldal, de úgyse emlékszik már ezekre senki. A Facebook annyit tett, hogy ezeket egyesítette, és elénk rakta. És mivel ez Amerikában bevált, itthon is működik, mivel mi vagyunk Amerika picit fogyatékos kistestvére, és szeretünk utánozni mindent, amit látunk.
Hol a baj?
Ott hogy néha már túl fontos szerepet tölt be bizonyos emberek mindennapjaiban. Nem baj, ha meg akarod mutatni az „ismerőseidnek”, hogy 2 év spórolás után eljutottál a Gundelbe ahol felgyújtják neked a paprikás krumplidat. A Facebook mindössze egy teret ad, hogy ne kelljen mind az 50 ismerősödnek ezt elküldened SMS-ben, vagy elmondani telefonon, esetleg élőben képeket mutogatni róla. Felgyorsít, és kiszolgál. Eddig minden ok. A probléma mindig a szélsőségek megjelenésével kezdődik, itt is…
A határok
Minden Facebookozónak és Facebookra „posztolónak”azt kellene figyelembe vennie, hogy mi az, amit személyesen is megosztana a barátaival, ha összefutnának. Azzal, ha a tényleg az életünkre nézve fontos dolgokat megosztjuk másokkal abból biztosan nem lehet gond, viszont, ha életünk minden percét be akarjuk mutatni, és ráerőltetni a barátainkra, akkor abból nem csak az interneten, de máshol sem jöhetünk ki jól,.
Megmutatnád anyukád másod unokatestvérének a képet az égő Gundel-krumpliról, ha találkoztok? Oké, akkor mehet. De elmondanád neki azt is, hogy reggel a Starbucksból vettél kávét vagy, hogy a kislányod először nyalta meg a széket idén? Nem? Akkor ne is rakd ki.
És a jó…
Természetesen nem lehet csak a rossz oldalait nézni a Facebook hatásának.
Rengeteg olyan példát is hallunk, hogy a többezres megosztás segített megtalálni egy kisgyereket, vagy éppen egy Facebookra kiposztolt biztonsági kamera képe buktatta le a betörőt.
A lényeg, hogy tudjuk a határokat. Egy példa, hogy hol is vannak ezek a bizonyos határok:
A Facebook segítségével sikerült megbuktatni az egyiptomi diktatúrát és Mubarakot.
Határon belül:
Lájkolni a neten, és élvezni, hogy relatíve szabadság van az országodban átmenetileg.
Határon túl:
A Facebook nevet adni az újszülött kislányodnak köszönetképpen.
Kutatások
A Facebookozó párok
Az Ontario-i Guelph Egyetem kutatói szerint a Facebook függők egy ördögi körbe szorulnak, ha partnerük után kezdenek el kutakodni. Miután egy fotóval vagy pletykával találkoznak, a féltékenységük még több kutatásra ösztönzi őket, hogy a lehető legtöbb részletet megtudhassák.
Húsz százalékkal rontja a vizsgaeredményeket a Facebook
Paul Kirschner holland pszichológiaprofesszor és kutatócsoportja egy 219 egyetemistával végzett felmérésben a közösségi oldalak használatának káros hatását vizsgálta a tanulási folyamatokra, és ezen keresztül a vizsgaeredményekre. A vizsgálatban részt vevő, 19 és 54 év közötti diákok nagy része aktívan használta a számítógépet és az internetet a tanuláshoz, és egy jól elhatárolható részük a közösségi oldalakon is rendszeresen látogatta. A felmérés szerint ez a csoport egyrészt kevesebb időt töltött a tanulással, másrészt azt is kevésbé hatékonyan.
A vizsgaeredményekben számszerűen is megmutatkozott a különbség: a Facebookot nem használók átlagos érdemjegye 3,82 volt, míg a közösségi oldalon aktív online életet folytatóké csupán 3,08. A Computers in Human Behaviour című szaklapban megjelent tanulmány szerint a Facebook széttördeli a tanuló figyelmét és zavarja a koncentrációban. Éppen ellentétes hatást fejt ki, mint néhány elmélet szerint, amelyek azt állítják, hozzászoktatja az agyat az egyszerre többfelé irányított figyelemhez.
Összegzés:
A Facebook olyan, mint az alkohol. És itt nem csak arra gondolok, hogy csak mértékkel fogyaszd, és lehetőleg ne használd vezetés közben, nem mintha ezek ne lennének igazak. A Facebook felerősít bizonyos tulajdonságokat, de nem formál át. Visszatérve az alkoholra, ha normális esetben soha nem ütnél meg egy nőt vagy gyereket, akkor két sör után sem fogsz. Ha normális esetben nem kémkednél a barátnőd után, akkor a Facebookon sem fogsz. Mindig lehet valamire hivatkozni, de nem úgy emlékszem, hogy a Facebook előtti időkben világbéke volt, és a nagy egyesült Világúnióban ültünk unatkozva, mert mindenünk megvolt. Ez is csak egy újdonság, ami ha azt nézzük, hogy még tíz éve sincs a köztudatban, akkor nem is olyan hatalmas dolog. Mindig lesznek olyanok, akik minden új dolgot, ami tömegeket megmozgat károsnak és agymosásnak találnak, és mindig lesznek olyanok, akik egy Superman film után azt hiszik, hogy tudnak repülni és kiugranak a nyolcadikról piros harisnyában. Ezen pedig a Facebook sem változtat. Az, hogy jó vagy rossz, azt mindenki maga döntse el, ugyanúgy ahogy a határainkat is nekünk kell tudnunk. Két dolog azonban biztos. Ha az egész életedet a Facebookon töltöd, az biztosan nem jó és egy lájktól pedig valószínűleg nem találják fel a rák ellenszerét…
Források: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-tipikus-magyar-facebookozo/
http://www.metropol.hu/cikk/945776
http://fn.hir24.hu/vilag/2011/03/02/gyermek_neve_facebook
http://kozmedia.blogspot.hu/2012/04/magyar-facebook-helyzetkep-2012-q1.html
http://www.abfox.eu/-a-facebook-negativ-es-aldasos-hatasai-a-maganeletre-es-.html
http://www.technet.hu/hir/20090810/a_facebook_nem_vart_karos_hatasa/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
