GNL911

J.-nél idén ősszel 5 éve kialakult agydaganatot diagnosztizáltak, de a betegség ma már túl előrehaladott állapotában van. A ma 21 éves lány 2007-ben háziorvosához, majd a bőrgyógyászhoz fordult, hirtelen és erős hajhullása miatt. Viszont mivel a hajhullás nem tartozik a legkínzóbb betegségek közé, így a szakembereket sem igazán izgatta a tünet egészségügyi háttere. Mellesleg a hajhullásnak rengeteg oka lehet (stressz, vitaminhiány, hajfesték, stb.). Egy évvel később már J. más miatt fordult orvoshoz. Több hónapja megállás nélkül hasogatóan fájt a feje. El is küldték a szemészettől kezdve, a fogászaton át, a fül-orr gégészig mindenféle vizsgálatokra.

Ekkoriban a lány édesapjának barátnője a neurológiai intézetben dolgozott ápolóként és figyelmeztette J.-t egy érdekes megfigyelésével kapcsolatban. Állítása szerint az utóbbi időben akkor többször is előfordult náluk, hogy fiatal (20-28) éves nők trombózisban hunytak el náluk.  Köztudott, hogy ha egy nő fogamzásgátlót szed és dohányzik is mellette, fokozódik az infarktus veszélye, mivel a dohányzás érszűkítő hatású, a fogamzásgátlótól meg sűrűbbé válik a vér. A furcsaság csak az volt, hogy a fiatal nők közül többen nem is dohányoztak viszont volt egy összefüggés. Mind ugyanazt a fajta fogamzásgátlót szedték.

Mivel J. is ezt szedte, a figyelmeztetés hatására abba is hagyta a szedését és áttért egy másik fajtára. Napok múlva hosszú ideje tartó fejfájása múlni kezdett. A további vizsgálatok során megemlítette az orvosoknak, hogy fogamzásgátlót szedett, ám az orvosok kizárták annak a lehetőségét, hogy emiatt fájt volna ennyire a feje. A háziorvos kissé furcsálta, hogy előzetes vizsgálatok nélkül elsőre egy olyan gyógyszert írtak fel a lánynak, amit átlagban ekcémás és bőrproblémás  egyéneknek szoktak kiírni, holott J.-nek semmi hasonló panasza nem volt, de ennek ellenére ő sem tartotta lehetségesnek, hogy a fogamzásgátló volt a ludas a dologban.

Bár a probléma nem oldódott meg, de a lány már legalább megszabadult a kínzó fejfájástól bár haja igencsak megritkult az évek alatt. Egy év múlva új érdekesség ütötte fel a fejét és itt fordul át a történet „fekete humorba”. J. elment fodrászhoz és a fodrász megemlítette neki, hogy az előző kollega nem érthetett a dolgához, mert a lány haja láthatóan hosszabb maradt az egyik oldalon. Ez nem számított túl nagy problémának akkor, de egy idő után zavaróvá vált. J. növesztette a haját, de úgy tűnt az egyik oldalon kétszer olyan gyorsan nő a haja, mint a másik oldalon. Végül rövidre vágatta a haját, hátha úgy gyorsabban fog nőni. De a helyzet változatlan maradt. Fejének bal oldalán a haj rövid maradt, miközben a jobb oldali rész visszanőtt hosszúra. A lány mindig is kerülte a feltűnést és az extrém stílusokat, ezért ebben a korban,mikor a külsőségek nagyon fontossá válnak az ember számára, kifejezetten zavarta aszimmetrikus frizurája. Úgy érezte „bohócot csinál magából, rövid frizurát meg nem szeretett volna.

Már régóta úgy érezte valami nincs rendben ezzel a hajnövéses dologgal, mégsem mert elmenni orvoshoz, mert nevetségesnek érezte a panaszt. De végül rászánta magát és elment háziorvosához. A reakciók nem voltak túl meglepőek: Beállít egy lány azzal problémával, hogy az egyik oldalon kétszer olyan gyorsan nő a haja, miközben a váróban pelenkás, járni alig tudó nyugdíjasok, tüdőgyulladásos betegek vannak és egy lány akihez éppen vakbélgyulladás miatt kell mentőt hívni. Az orvos természetesen elküldi néhány felszínes vizsgálatra a közeli kórházba, de alig tudja megállni röhögés nélkül.

A kórházban az orvosok haragszanak rá, hogy ilyen üggyel rabolja az idejüket és megvető pillantásokkal tesznek fel néhány kérdést, hogy szórakozik-e velük, mert ők még ilyenről nem hallottak. Vagy éppen azzal viccelődnek, hogy az aszimmetrikus frizura mostanában nagyon is divatos.

Végül az eredmények nem mutattak semmit, J. meg már szégyellt a piti problémájával tovább orvosokhoz járkálni. Mivel megjelenése igencsak zavarta, zárkózottá vált és egy idő után elvesztette a kapcsolatot osztálytársaival. Úgy érezte már, hogy kiközösítik a haja miatt. Ennek az lett a következménye, hogy már nem volt kedve bemenni iskolába az emberek közé és elkezdett „lógni”. Év vége felé az osztályfőnök közölte vele, hogy ki fogják rúgni a hiányzásai miatt, így is már rég meg kellett  volna tenniük. A lány végül sírva elmesélte osztályfőnökének, hogy mi zavarja és hogy emiatt képtelen bejárni. Az osztályfőnök végül az igazgatóval együtt megkegyelmezett a lánynak és úgy döntöttek, nem rúgják ki, ha azon túl minden hétfőn eljár a pszichológushoz, akit találtak neki.

A pszichológus az egész történetet megtudván, felajánlotta segítségét és egy orvos barátját megkérte, hogy foglalkozzanak kicsit mélyebben a dologgal a biztonság kedvéért. J.-t mélyebb vizsgálatokra küldték és mostanra kiderült, hogy már rég agydaganattal küzd és bár legfőbb tünete eme apró szépséghiba volt, mégsem vették komolyan akkor, amikor még lehetett volna segíteni rajta, de a vizsgálatok jelenlegi állása szerint ma már a folyamatot csak lassítani lehet. Az orvosok meg évekkel ezelőtt jót  mulathattak a lányon, akinek életbevágó problémája volt, hogy kétszer olyan gyorsan nőtt a haja fejének a jobbik oldalán.